Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)
2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben
jelenik meg, tényleges elkülönülést nem jelent. Elhatárolták viszont a falu lakói saját lakóterületüktől a cigánysort, egészen az 1970-es évek végéig. Ennél is élesebben határolódtak el a falu külterületének pusztáin lakó szlovákoktól, akikkel szinte semmi kapcsolatuk nem volt. A dobolás ezeken a részeken nem is volt hallható, ugyanis a kisbíró az alvégből indulva csak a falu kb. 800 m hoszszú utcáját járta végig, négy helyen megállva. Arra, hogy a lokalitás rendkívüli esetekben az együttműködés fő szervezője lett volna, nem derült fény, mert beszélgetőtársaim sem tűzesetre, sem más rendkívüli vészhelyzetre nem emlékeznek a falu történetében. A lokális alapú kapcsolatok közül a szomszédság az egyetlen igazán működő forma ma is. Fél Edit meghatározása szerint működése kimeríti a pozícióközösség fogalmát (Fél 2001, 324). Mindig mindenki annak szellemében ügyelt a jószomszédi viszony fenntartására, hogy „a jó szomszéd aranyat ér, de a rossz szomszédság tényleg török átok". A közvetlen szomszédok mindig segítettek, ma is sokat segítenek egymáson. „Ha az egyik megy valahova, a másik kiengedi a cibéit. Ha jön a tehén a csordáról, de nincsenek otthon, a szomszéd beköti, ha hajtják a libát, a disznót, a szomszéd kiengedi. Ha látta a szomszéd, hogy nincs akivel lehányja a kukoricaszárat, segített. Ha hozták haza a krumplit, és csak az asszony csinálta, inkább ment a szomszéd lerakni.” Felrakni pedig a földszomszéd segített. A földszomszédság más helyzetekben is segítséget jelentett. „Olyasmit is segítettek, amit nem kellett kérni, amit magától csinált meg. Ha valaki valamit otthagyott a határban, a szomszéd vigyázott rá, míg viszszajőtt. Aratáskor, kötésnél, ha már csak egy kicsi volt este hátra, a szomszéd segített. ” Megnevezésben ugyan csak a közvetlen szomszéd volt szomszéd, ám ha szimpatikusak voltak egymásnak, lakodalomba a második szomszédot is szomszédi minőségben hívták meg. Ugyanígy volt ez a szemben lakóval is, ilyen alapon segítettek is egymásnak. A szomszédok kapcsolatát a szövetkezetesítés - vagy inkább az azzal járó életformabeli átalakulás - annyiban változtatta meg, hogy az egymást segítő szomszédi magatartás más formákban nyilvánul meg. „Nehezebb tárgyat megemelni, elkóborolt jószágot hazahajtani az alsó vagy a felső szomszéd segít. Ha valakinek nincs autója, szükség esetén számíthat szomszédja segítségére. Disznótorkor a szomszédok segítenek.” Ahol kisbaba születik, a szomszédra nézve kötelező a babalátogató. Különösen szomszédnak tekintik a kisgyereket, édességet, idénygyümölcsöt mindig visznek neki, megkínálják vele. A szövetkezetesítéssel húzható meg a határa annak is, hogy a rászorulókon a faluközösség minden tagja segített, bajukról mindenki tudott, aki a faluban lakott. „Ha sercegőben elpusztult valakinek a tehene, a kisbíró kidobolta: »Idős Tóth Jánosnak elhibázott a tehene mételyben. Tartsa mindenki kötelességének húst venni belőle, [...] pengőért méri kilóját«.” Az állat húsából általában 5 kg-t vettek a falubeliek - rendes áron -, majd otthon elásták. „Annyi pénze összejött a gazdának, hogy egy tinót vehessen. " A térbeli közelségből adódó előnyöket tehát a baracaiak igyekeztek kihasználni, ügyeltek nagyon arra, hogy szomszédaikkal jó viszonyban maradjanak; 47
