Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

-1. a) Ili, a testvérem lánya, Béla, a testvérem fia; b) Ili, Béla, tegezés.

Műrokonság

+1. a) komám, a komasszonyom;

b) komámuram, Pista koma, komasszony, Giza koma (!);

0 - +1. a) keresztapám, keresztanyám, vízi keresztapám és keresztanyám, bérmakeresztanyám és -keresztapám; a keresztlányom, a keresztfiam, a bérmakeresztlányom, a bérmakeresztfiam; b) keresztanyám, keresztapám.

E rendszer rendelkezik mindazokkal a sajátosságokkal, amelyek a palóc terminológiát általában jellemzik. Szabó László jászdózsai kutatásai hasonló eredményre vezettek, ami a lakosság palóc eredetével magyarázható (Szabó L. 1973). Lényegi vonásaiban hasonlóságot, sőt egyezéseket találhatunk baracai „rokonával": a konszangvinikus egyeneságon jellemző mindkét helyen az idősebb testvérek magázása, ezzel is elválasztják egymástól idősebbet és fiatalabbat, a megszólító terminusok közül csak fiúra vonatkozik a gyerek, ami a lánnyal áll szemben, megegyezik a gyerekek megszólítása az unokákéval. Baracán is egyezést mutat az egyeneság és az oldalág néhány megnevezése (bátyám, neném), sőt ezek az affiniális terminusok között is felbukkannak. Ugyanakkor sógorok vonatkozásában itt is megkülönböztetik az idősebbet a fiatalabbtól. A terminológia különlegessége, hogy a komaasszonyok gyakran komának szólítják és említik egymást (lásd fent Giza koma, Etelka koma).

Egészében tehát a rokonsági rendszer terminológiai része nem mutat a palóctól elütő sajátosságokat, ám a rokonság működése a falu társadalmán belül jelentős szabályozó, rendező erőnek bizonyult.

2.5. Nem és kor szerinti csoportok, társas összejövetelek

A legfiatalabb korcsoport, a gyerekek életével a falusi társadalmon belül komplex módon jó néhány tanulmány foglalkozik (pl. Gazda 1980; Fügedi 1988).

Veres László és Kresz Mária arra mutatnak rá, hogy a gyerekeket egész kicsi koruktól kezdve a felnőttek világának központi kategóriája, a munka szemszögéből nevelik, fejlődésüket ennek mércéjével értékelik (Veres 1978). „A teljes munka, a teljes élet ismerete által a parasztgyerek részese a felnőttek életének [...] Pirongatásnál, büntetésnél, jutalomnál többet jelent a nevelés másik oldala: maga a paraszti élet” (Kresz 1943, 12, 16).

Az 1950-es évekig mindez a baracai gyerekekre is érvényes volt. Minden korcsoport társas életét is alapvetően meghatározta, hogy milyen munkák elvégzésére volt már alkalmas. A családon belüli munkamegosztás természetes következményeként (kissé leegyszerűsítve) a fiúk a mezőgazdasági munkákat, a lányok a háztartási munkákat tanulták meg.

A csecsemőkorú gyermekeket Baracán „karonülő"-r\ek nevezték. Ezt követően a fiú neve „gyerek". Néhányan élete végéig így nevezik az illetőt: elsősorban

41