Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

konsági viszonyok követnék ezt a mozgást”, viszont „az egymás mellett élő, zárt, integrált kultúrák családszervezeti felépítése, rokonsági rendszere nem hat, mert nem hathat egymásra. Ugyanakkor e viszonyokat hűen kifejező rokon­sági terminológiai rendszerük között csere indulhat meg" (Szabó L. 1985, 71). Lényegében ennek a részleges hatásnak példáját közli Kósa-Szánthó Vilma három kutatópontja (Sepsiszentgyörgy, Csíkmenaság, Külsőrekecsin) egyikéről, Csíkmenaságról, ahol a városi terminológia hatására a diglosszia nyelvi jelensé­gével leírható állapottal találkozott: a terminológia hivatkozó része városi, meg­szólító része falusi, vagyis a beszédhelyzettől, a beszélő társadalmi közegétől függ használata (Kósa-Szánthó 1980). Szűkebb területünkön, a történeti Gömör megyében egyelőre keveset foglal­koztak a rokonsági terminológia és a rokonság, a családnál szélesebb körű tár­sadalmi egységek működésével, ellenben tágabban értelmezett vidékünkről, a palóclakta területről elmondható, hogy e témában a legtöbbet kutatott vidékek egyike. Szabó László a palócok népi társadalmát bemutató munkájában a tény­legesen működő társadalmi intézmények változási folyamatait ragadja meg. „A faluközösség belső szerkezetének változási folyamatát a 18. század végétől há­rom nagy korszakra oszthatjuk. Első a 19. század utolsó két évtizedéig tart, ami­kor a nagycsalád - had - nemzetség a társadalom három fő intézménye. A kö­vetkező az 1920-as évek közepe táján zárul, amikor a kiscsalád - had - rokon­ság tekinthető a legjelentősebbnek. A termelőszövetkezetek megalakulása utá­ni évek zárják le azt a harmadik korszakot, amikor a kiscsalád - rokonság - (had) tölti be a központi funkciót” (Szabó L. 1989, 402). Szendrey Ákos jóval korábban fogalmazta meg hasonló értelmű véleményét (Szendrey 1937b). A falusi társadalom Baracán is a tagolódás, a rétegződés bizonyos rendsze­réhez igazodva működött. A terminológia ma élő részéből e működés aligha raj­zolódik ki, az elhomályosult jelentések miatt. Valamennyi rokonságot jelölő ter­minus közül ma csak - a már említett - család jelentése egyértelmű. Ugyanak­kor használatos a család szó ma is a gyerek helyett, annak szinonimájaként, pl. sok családja van. A família szó jelentése homályos: „ha a rokonság összejön: ott volt az egész família. Házasság útján szerzett rokonok is." Ezzel állítható szembe az ág, ágazat, amely csak a vérrokonokat jelöli Baracán. „Rokoni ága­zat, csak a vér szerinti rokonok tartoztak egy ágba. " A nemzetség kifejezést be­szélgetőtársaim nem ismerik, nem használták, de egyikük a szüleitől gyakran hallotta. „Ők akkor használták, ha azt akarták kifejezni, hogy valaki hová tarto­zik. Az ő nemzetségéből való volt...”20 A fajta szót csak abban az esetben hasz­20 Itt nem érezhető olyan tiszta jelentésbeli elkülönülés, mint amilyet Morvay Judit szűrt ki a ren­delkezésére álló anyagból, miszerint a nemzetség apaági vérrokonoknak a meghalt ősöket is magába foglaló összessége. Szabó László a nemességhez köti, akiknél jogaik miatt fontos volt a származás ismerete, de felhívja a figyelmet arra, hogy éppen Gömörben a jobbágyság átve­hette a vele életmódjában azonos, térbelileg is közeli kisnemességtől, és éppen ez - hogy nem sajátja - az oka annak, hogy napjainkra igazi funkció hiányában jelentése összemosódott a ha­déval (Morvay 1966; Szabó L. 1989, 343). 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom