Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

Ha csak a hibáját kereste, akkor megvadította a fiatalt. A menyecskének azért nem volt jó kijárni a családból [gyakran hazajárni - G. A. megj.], mert bogarat ültettek a fülébe. Sok beszédnek sok az alja. Csak annak van értelme, ha az anyós a saját nézete szerint bírálta meg azt a menyecskét. ” Tehát a menyecske egyértelműen az anyós „alárendeltje" volt. Az anyós irányította a kiscsaládban is a család apróbb adásvételi ügyeit, a piacozást, ő főzött (esetleg a menyecske segítségével), ő osztotta be az élelmet, „rá voltak bízva a gyerekek”. Az édesanyjuk csak három hónapos korukig maradt otthon velük, aztán több időt töltöttek nagyszüleikkel, így inkább a nagyszülőtől függött, hogy mivel foglalkozott, mit tanult a gyerek. Kb. tizenhárom éves korától már minden gyerek dolgozott, amennyire tudott. Kivételt a nyári munkák jelentettek, elsősorban az aratás, amikor mindenki a nagy munkákra koncentrált. „Ha erős volt a gazdaszszony, reggel tízig ő is dolgozott a határban, csak aztán főzött. Ha gyengébb volt, akkor csak délután ment ki a többiekkel dolgozni. ” Főleg ilyenkor, de a gazdálkodás terén egyébként is, a kiscsaládban a gazda parancsolt. Adatközlőim a nagycsalád irányítójának feladatait és szerepét fogalmazták meg a kiscsalád fejével kapcsolatban is. „Ha valami pénz befolyt a családba, azt ő őrizte. Ha valami kellett - csizma vagy kabát -, a gazda belátta, adott rá pénzt. A gazdának első szempont a gazdaság gyarapítása volt. Ha volt eladó föld, a gazda úgy látta, hogy meg kéne venni, kijelentette, hogy arra spórolnak. A gazda a család jövedelméből semmit nem osztott szét, csak halála után került minden osztásra. ”

„Ha a gazda nem volt elég okos, akkor rosszul ment a családnak, de mégsem szóltak neki vissza. Volt rossz gazda is, ott mindenki széthúzott. Ha nem volt a munkájuknak értelme, rossz volt." Normális esetben „az asszonyokat is meghallgatták a rendes emberek”. Olyan esetek is voltak, pl. a háborús évek, amikor az asszonyokon múlt a gazdálkodás sikere. „Amikor az embereket elvitték katonának, az asszonynak nagyon kellett forgatni az eszét." Ez a jellemzés természetesen csak arra az időszakra vonatkozik, amikor „a vérségi kötelékeken alapuló családnál [...] az otthon és a munkahely lényegében ugyanazt jelentette: a család és a családfő tekintélye és tagjainak azonos érdekei tartották össze” (Fehér 1982, 254).

Baracán is több példa volt arra, hogy vő került egy-egy családba. Ha egy családba vőnek ment valaki, az - beszélgetőtársaim szerint - nem annyira az ő szándéka volt, sokkal inkább a menyasszony családjáé, amennyiben egyetlen lányuk volt. Az volt az oka, hogy „nem volt, aki a földet dolgozza. Volt ügyes, aki rögtön parancsolt. Ha az após látta, hogy jó! viszi a sort, megbízott benne. Nem mindig használták ki a vöt. Ha az após haszontalan volt, kihasználta - ha tudta. "

„A vő nem volt cselédje a családnak, de mégis tűrnie kellett, amit nem tud úgy, mint egy asszony. Nem szívesen mentek vőnek. A vőnek csak azt mondják, hogy veő-veő-veő, mint a kutyának." Élete a családban nem függött a család gazdasági helyzetétől, „a gazdagabb család sem élt jobb életet. [...] Ahol több nemzedék élt együtt, mindenkinek nagyon alkalmazkodni kellett. Mindenkinek megvolt a maga terhe a családban. "

A párválasztás természetesen - akkor sem, ha vő került a családba, és akkor sem, ha meny - nem csupán a fiatalok „ügye” volt. Azért, hogy ne kelljen

32