Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

2. A falu társadalmának jellemzői a 20. század első évtizedeiben

cadrész.14 lia Bálint szerint az úrbéri bevallások Baracán az egész telekhez járó helyföld nagyságát 30 pozsonyi mérőben adták meg (lia 1976, 454). Felhő Ibolya az egész megyére vonatkozó osztályba sorolása alapján holdban adja meg az egész telekhez tartozó szántó nagyságát: 1. osztály: 24, 2. osztály: 26, 3. osztály: 28, 4. osztály: 32 hold (Felhő 1957, 218).15

Baracán valamennyi paraszti birtok a fenti dűlőkben, az össznagyságnak megfelelő darabokban feküdt, tulajdonképpen mindenkinek mindenütt volt földje.

A legelő és az erdő osztatlan birtoklásával kapcsolatban beszélgetőtársaim nem tudnak a szakirodalomban több helyről is közölt közbirtokosság működéséről, szabályairól (vö. Alsó 1928; Jósvai 1976; Nagy Molnár 1990).

Annyi azonban bizonyos, hogy egy nyolcadrészes birtok után évente egy szarvasmarhát vagy két kisebb üszőt lehetett a legelőre kihajtani, és ha valaki ennél (a birtoknagyság meghatározta számnál) többet hajtott ki, 300 koronát kellett fizetnie az „úrbéri alapba".16

A birtok másik - szántón kívüli - része, a rét egyéni tulajdon volt, mindenki birtokának bizonyos hányada. Általában a dombos fekvésű szántók laposabb részei voltak a rétföldek. Egy 3 holdas rét kétszeri kaszálás esetén 4 lónak egy évre elegendő szénát adott.

Baracán a falusi társadalom minden rétegét a fenti földbirtokviszonyok alapján különböztették meg. Kisparasztiak nevezték a 6-12 holdas gazdákat, középparasztnak a 24-48 holdasokat, a 48 hold fölöttieket pedig nagy- vagy rendes parasztoknak. Gyakrabban használták azonban a nyolcadrészes, a negyedrészes stb. kifejezéseket. Mindegyik rétegre jellemző, földbirtokának nagysága mellett, hogy milyen gazdasági felszerelése, milyen háza, udvara, milyen állatállománya volt. E rétegződés alapján kezelte a faluközösséget az egyház is, amit az 1814-es egyházlátogatási jegyzőkönyv sorai jeleznek:

„A baraczai plébánosnak megállapított jövedelme a következő: úgy az anya, mint Füge leányegyházban mindenegyes egész szántóval bíró hívőtől van évente 3 killa búzája, egy killa zabja, egy csirkéje és egy kisszekér fája. Azon kívül Baracza és Füge hívei a Méhiben őrzött kanonika vizitáció szerint tartoznak adni egy ártány váltságdíjjába 5 rajnai forintot. Hasonlóképpen 12 font vajat és egy mázsa sót, a mit 10 forinttal váltanak meg. Ágybérből: minden egyes földműves úgy az anya, mint Füge filiális egyházban a kinek egész szántója van (azaz 4 drb marhától fölfelé meg nem határozott számig bírván) fizet évente 3 pozsonyi mérő búzát és egy pozsonyi mérő zabot és egy szekérfát és egy csirkét. Fél szántóval rendelkező (azaz 4 drb marhánál kevesebbel bíró) fizet 11/2 pozsonyi mérő búzát és 1/2 pozsonyi mérő zabot és egy csirkét és egy szekér tűzifát. A zsellérek ezen területeken 3/4 pozsonyi mérő rozsot és egy csirkét adnak” (Kivonat... 1814, 1859).

14 A megnevezések megegyeznek más falvakéval, de a házhely nagysága eltér azokétól. Vö. Nagyvisnyó (Nagy 1960, 81), Vámosmikola (Szabó l.-Szabó L. 1977, 452).

15 Ugyanitt ismerteti az egész telek után járó rét nagyságát is, kaszásokban mérve: állandóan kaszálhatóból: 8, olykor kaszálhatóból: 10, nem kaszálhatóból: 12 (Felhő 1957, 218).

16 Az 1930-as években.

21