Gecse Annabella: Az etnikai és társadalmi átrendeződés folyamata egy gömöri falu 20. századi életében - Interethnica 10. (Komárom-Somorja, 2007)

4. A település mai etnikai képének kialakulása

hát ők is érvényesnek, talán távolabbról, de követendőnek tartják a paraszti normákat.69

Ellentétben az öregekkel, a fiatal cigányok megítélése negatív. Annak ellenére, hogy a parasztok is hangoztatják a békés együttélést, megfigyelhető - pl. az erdő kapcsán -, hogy ha személyes találkozásokkor nem is mindig éreztetik egymással, vannak fenntartásaik a másikkal szemben. Mindebből úgy tűnik, a „hivatalos” vélemény mást, nagyobb fokú bizalmatlanságot és tartózkodást rejt, még akkor is, ha külső „támadás” esetén mindkét fél hangsúlyozza a lokális összetartozást.

2004 nyarán egy tanulságos eset világított rá arra is, hogy az idegent elég egyszerűen „át lehet verni”, de arra is, hogy a viszonylagos békesség ellenére igen éles határ húzódik a két etnikum között. A falusi boltban a megszokott eladót nyári szabadságán egy, a településen teljesen ismeretlen személy helyettesítette. Megszokott dolog a boltban a „hitelezés”: az eladó felírja, ki miért nem fizetett, így sok ember segélyosztásig a boltos adósa. Amint valaki észrevette ezen a napon, hogy az eladónak egyáltalán nincsenek meg az eligazodáshoz szükséges tapasztalatai, ismeretei, csak annyit mondtak neki, hogy hitelezni lehet, de „írja fel”, azonnal hatalmas vásárlási láz tört ki. A vásárló cigányok természetesen nem fizettek, csak felíratták, amit vettek - a parasztok nevére. Mikor eleget vásároltak, valaki közülük felhívta a bolt tulajdonosát a szomszéd faluban, hogy „nézzen a körmére” az eladónak. „Természetesen” a boltos húzta a rövidebbet: a tényleges vásárlók személyére soha nem derült fény, a felírt nevek viselői nem fizettek, az eladó nem tehetett róla, hogy nem készítették fel a speciális viszonyokra.

Annak ellenére, hogy a cigányok látszólag a parasztokat akarták bajba keverni, nem feltétlenül erről van szó. Nagyon jól tudták ugyanis, hogy egyrészt ők nem fogják kifizetni az összegeket, másrészt a bolt tulajdonosa sem fogja elhinni, hogy a számlák valóban az övéik. Vagyis azonnal átlátták, hogy ezt minden következmény nélkül megtehetik, fölöttébb rugalmasan kihasználták az idegen személy hátrányos helyzetét. Igaz, a parasztokra negatív, de passzív szerepet osztottak az „ötletgazdák”, ám ennek során biztosan építhettek és építettek is arra, hogy végül a parasztoknak semmi káruk nem származik majd a dologból. Tehát nem velük szemben, hanem az idegen eladóval szemben voltak „gátlástalanok”. A történet „úgy kell neki, ha ilyen mulya” tanulsággal került be a köztudatba. Az esemény tehát a lokális összetartozás biztos tudatában szerveződött, a két etnikum közösségen belüli szerepének tisztán látása mellett, a viszo69 Alátámasztja ezt egy véletlen megfigyelésem is. 1999 decemberében kérdőíves felmérést végeztem az adventi koszorú falubeli elterjedésének feltérképezése céljából. Az egyik ötven év körüli cigány férfi ekkor fejtette ki véleményét: „Feleslegesen járod végig a falut. Kérdezd meg a parasztoktól, hogy van-e nekik. Majd ha náluk találsz, pár év múlva lesz nekünk, cigányoknak is. Ez így szokott lenni. Cigány a paraszttól tanul. "

115