L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében
Fontos mérföldkőnek számít az az esemény, amikor a roma holokauszt áldozatainak emlékére 2005-ben kopjafát állítottak a Garam menti Csatán. A kezdeményező Babindák István elmondása szerint azért döntöttek a kopjafa mellett, mivel az a magyarokhoz kötődik, s ők is magyaroknak vallják magukat. Ez a kopjafa a maga nemében egyedülálló, eddig ugyanis Szlovákiában egyetlen emlékműről sincs tudomásom, amelyet a koncentrációs táborokban elpusztított cigány áldozatoknak emeltek volna. Tudomásom szerint Magyarországon is csupán egy található: Babocsánban.57 Különleges alkalomból állítottak kopjafát 2005-ben Ipolyszakálloson. Június 4-én ez a község adott otthont az Ipoly Eurorégió Szabadegyetem c. rendezvénynek, ahol az előadások zöme az Ipoly-hidakkal volt kapcsolatos.58 A kopjafát az egyik Ipoly-híd közelében avatták fel. 2.3.2. Kopjafák magántulajdonban. A kopjafákkal mint emlékművekkel kezdetben kizárólag köztereken, nyilvános helyeken vagy pedig a temetőkben találkoztunk. Az 1989-es rendszerváltást követően szlovákiai magyar viszonylatban egy új jelenséget figyelhetünk meg: a kopjafák állítását a magánszférában, magánemberek telkein. Bár eddig még nem beszélhetünk a szokás széles elterjedéséről, s tulajdonképpen egy kopjafa kivételével egyetlen fafaragó, a Csicsón élő Nagy Géza alkotásairól van szó, mindenképpen figyelemre méltó ez a jelenség. Az 1989-es rendszerváltást követően a lakosság visszaigényelhette a szövetkezetesítés során államosított, eltulajdonított földjét. Nagy Géza fafaragó ennek az eseménynek az örömére a családjától elkobzott s 1990-ben visszakapott földjén egy saját készítésű kopjafát állított. A Pozsonyban lakó nővérének és a Csicsón lakó húgának, valamint sógorának telkén, Kulcsodon szintén áll egy-egy általa faragott kopjafa. Egy komáromi ismerőse is rendelt tőle, amely annak háza mellé került. Részben ide kapcsolódik az az eset, amikor Kosár Dezső alistáli fiatalember húgának faragott egy temetői kopjafát. Amikor a szülők állandó, tehát kőből faragott síremléket készíttettek számára, már nem szándékozták meghagyni a síron a kopjafát. Ekkor döntött úgy a fiuk, hogy elviszi lakhelyére, Győrbe. A kopjafa tehát átkerült Magyarországra, s Kosár Dezső telkén állították fel. Szlovákia más magyarlakta vidékein nem találkoztam ezzel a jelenséggel, így nem lehet tudni, hogy vajon továbbra is csak Nagy Gézához kötődnek majd a magántelkeken állított kopjafák, vagy más régiókban is rendelnek maguknak az emberek. Vajon szükségesnek fogják-e tartani a szlovákiai magyarok nemzeti hovatartozásukat családi viszonyaikban is hangsúlyozni, nem csupán a köztereken és a temetőkben? 57 http://www.romacentrum.hu/aktualis/hirek/baratsag/2002aprilis2.html 58 A részletes programot az Új Szó is közölte, azonban arról, hogy a rendezvény kapcsán kopjafát is avatnak, a tudósításban nem esett szó (Új Szó 2005. május 25. ?. p.) 50
