L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

2. A kopjava megjelenése és elterjedése nemzeti szimbólumként a szlovákiai magyarok körében

kísérték, különösen azokat vigyázták, amelyek nagyobb tömeget mozgattak meg.24 Különféle engedélyek odaítélése kapcsán gyakran igyekeztek akadályt gördíteni a rendezvény elé. Magyar történelmi események alkalmából 1989-ig nem állíthattak kopjafát.25 Bár a rendszerváltást megelőző állítási alkalmak nem voltak hivatalosan politikai jellegűek, részben mégis annak tekinthetjük őket, hiszen a kopjafa a nemzeti kisebbség önmeghatározásának egyik konkrét eszközeként szimbolikusan jelölte meg a teret, vagy ha úgy tetszik: a szlovákiai magyarok által lakott földterületet, ezáltal fejezve ki a szlovákiai magyar kisebbség szülőföldjéhez való elvitathatatlan jogát. A burkolt politikai üzenet 1989-et követően már egy nyílt politikai üzenetté vált, mivel ekkor már rákerülhettek a kopjafákra a konkrét magyar nemzeti szimbólumok és magyar nyelvű feliratok is. A következőkben először a köztéren, a közösségi emlékezet jeleként 1989 után állított kopjafákat/emlékoszlopokat veszem számba, igyekezve hozzávetőleges időrendiséget betartani, majd néhány, a kopjafákkal kapcsolatba hozható egyedi jelenséget mutatok be.

2.3.1. A kopjafa mint a közösségi emlékezet jele. A rendszerváltás utáni legelső, konkrét történelmi eseményhez - az 1956-os magyar forradalomhoz - kötődő kopjafát közvetlen az ún. „bársonyos forradalom” után, 1989 decembere végén avatták fel az Érsekújvári járás területén fekvő Kisújfalu temetőjében. A kopjafa a faluból származó, de nem a temetőben nyugvó halálraítélt és mártírhalált halt református lelkész, Gulyás Lajos emlékét őrzi. Az eseményről a sajtóban is megjelent egy tudósítás:

„Az utóbbi időben gyakrabban jelennek meg írások mind a magyarországi, mind a szlovákiai magyar lapokban az 1956-os eseményekről, s ennek kapcsán a mosonmagyaróvári véres sortűzről. A hazai közvélemény ennek ellenére szinte semmit sem tud arról, hogy a forradalom vérbe fojtása utáni perek egyik áldozata Gulyás Lajos kisújfalusi származású református lelkész volt. 1957. december 31-én a kora reggeli órákban húzta őt bitóra a hóhér (...) Gulyás Lajos emléke szülőfalujában, Kisújfalun tovább él. Halálának 32. évfordulóján, 1989-ben a falu lakossága és református egyházközössége a helyi temetőben kopjafát állíttatott emlékére. Csaknem 200 gyermek és felnőtt, rokonok, ismerősök és Gulyás Lajos két leánya jött el megemlékezni az igazságtalanul meggyilkolt lelkészről...''26

Ez a kopjafa/emlékoszlop szlovákiai magyar viszonylatban két szempontból is a legelsőnek számít: az 1989-es rendszerváltás után ezt állították legkorábban, s

24 A rendezvényeken mindig jelen voltak a „belügyesek”, vagy pedig azok a magyar nemzetiségű spiclik, akik közül többen a szlovákiai magyar ellenzékiek soraiba is beépültek. Ezáltal a hatalom aránylag pontos információkat kapott egy-egy rendezvényről, a legtöbbször arról is, hogy az ellenzékiek körében miről esett szó.

25 Lásd az előző fejezetben tárgyalt 1989 ben Tornaiján állított kopjafa feliratával kapcsolatos problémát.

26 Rigó Tímea: Igazul vállalta sorsát. Gulyás Lajos lelkész emlékére. Új Szó 1992. október 23., 5. P-37