L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
1. Bevezetés
falusi kopjafás temetkezés mögött pogány kori hagyományokat tételezzenek fel. A fejfáknak a kopjákkal, a történelmi múlttal való összekötése a magyar őstörténet felé terelte a figyelmet, s a faragott sírjeleket mint az ősmagyar múlt egyik elfelejtett, majd a reformáció után újraéledő hagyományának tekintették. A vitézi, zászlós kopjás temetés hagyományát számos szerző kapcsolja öszsze a fejfa-eredetkérdéssel, miközben a tradíciónak a katolikusok körében fönnmaradt maradványaira is utalnak. Orbán Balázs, aki az 1860-as években végigjárta a Székelyföldet, csupán egy faluból közölte néhány fejfa képét (ezeket is csupán azért, mert nevezetes emberek sírját jelölték), de ő sem fordított különösebb figyelmet ezekre a sírjelekre és a kopjafa kifejezést nem is említi. Egy katolikus (!) falu, Atyha község vonatkozásában ír arról, hogy a katonai szolgálatra kötelezett székely férfi koporsója előtt zászlós kopját vittek (Orbán 1868, 140). Berze Nagy János Heves megyei adatokra hivatkozva a katolikus temetésen vitt egyházi zászlókat, az azokra kötött szalagokat, illetve ezeknek a szalagoknak, kendőknek a sírkeresztre erősítését a pogány kori zászlós kopjákkal próbálja kapcsolatba hozni (Berze Nagy 1911). Megjegyzem, hogy a temetés után a római katolikus sírkeresztre kötött temetési szalag több európai népnél, így a szlovákoknál, cseheknél és németeknél egészen biztosan ismert és elterjedt. A kopjás vitézi temetés és a fejfák kapcsolatának kérdését a legutóbb Novák László Ferenc már említett, fejfákról írott, a közelmúltban megjelent monográfiájában tisztázta. Terjedelmes fejezetben tárgyalja „a vitézi temetési pompát”, s gondolatmenete egyértelmű cáfolata annak a magát szívósan tartó, s napjainkban is egyre terjedő tévhitnek, mely szerint a fejfák és kopjafák azonos gyökérnek, és az egykori kopjás temetkezés emlékét őrzik: ..A kopjafának a sírjelöléssel való kapcsolatát a kopjás temetkezéssel hozzák kapcsolatba: a vitézi pompával történő temetés során hordozott hadi eszközt, a zászlós kopja fegyvert a sírhantba szúrták, ebből keletkezett a fejfa sírjel a későbbiek során. Elveszítette az eredeti funkcióját, egyre díszesebbé, csillagokkal, tulipánokkal, gombokkal díszítetté vált a kopja, s így keletkezett a kopjafa sírjel. Hogy ennek a etimologizálásnak tévedésére rávilágíthassunk, szükséges a vitézi temetkezési szokásokat ismernünk...” (Novák 2005, 37) A vitézi temetkezési szokások részletes történeti bemutatásánál a szerző korabeli dokumentumok felvonultatásával támasztja alá véső konklúzióját, miszerint „a kopjafa nem azonos a fejfával, tehát nem elsődleges, primér sírjel, hanem csupán .másodlagos, secunder sírjelölő funkcióval rendelkezik...” (Novák 2005, 60). A fejfának a kúpjából történő származtatását a „népnyelvi szóhasználat” alapján is kizárja. A kopjafamotívum a 20. század elejétől egyre közismertebbé vált, a Malonyay Dezső szerkesztésében útjára indított A magyar nép művészete című 18
