L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

14. A kopjafa, mint a szimbolikus térfoglalás eszköze és az etnikai határ kijelölője. Összegzés

ravidéki magyarokat érintette volna.263 A romániai magyaroknál megint más volt a háttér, ott már korábban-elterjedt a kopjafák temetői sírjelként való állítása nemzeti szimbólumként a katolikusok körében is, s emlékműként is előbb megjelent. Vannak tehát olyan alkalmak, amelyek kizárólag a kisebbségben élő magyarok körében mutathatók ki, Magyarországon nem.

Míg 1989-ig a kopjafák készítése amolyan kalákamunkában, elsősorban képzőművészek irányításával a művelődési táborokban valósult meg, mára jelentős mértékben megnőtt a famunkákra specializálódott kopjafafaragók száma. A kopjafakészítésből bizonyos fokú üzleti vállalkozás lett, s mára a fafaragók kiterjedt hálózata fedi le Dél-Szlovákia magyarlakta régióit. Ebből adódóan a kopjafáknak nagyon változatos formavilága alakult ki, s a rajtuk szereplő díszítőelemek, motívumok és szimbólumok száma is jelentős mértékben megnőtt. A rendszerváltás után domináns szerepet kaptak a magyar nemzeti jelképek: a magyar szent korona, a Kossuth-címer, az országalma, de megjelenik a mondabeli csodaszarvas, a turulmadár, s a honfoglalás-kori tárgyi emlékek (pl. a régészeti tárgyú könyvekben ábrázolt különféle tarsolylemezek és más leletek rajzai). A magyar szent korona különösen fontos szerepet kapott. A feliratok jellege, tartalma, valamint terjedelme is megváltozott. 1989 után már hosszabb, hazafias jellegű idézetek, valamint a magyar történelem meghatározó eseményeinek dátumai is helyet kaptak. Az állítási színhelyek ma már elsősorban a közterek, a település központi helye, de arra is van néhány példa (egészen más okból, mint 1989 előtti), hogy zárt helyre kerül.

Az állítok között a szlovákiai magyar társadalom szinte valamennyi meghatározó szervezete, politikai pártja megjelenik, s köztük vannak a keresztény egyházak is, elsősorban a reformátusok.

A rendszerváltás után alaposan megváltozott az avatási ünnepség, amelynek lefolyásában jelentős (és aktív) szerepet kapnak a politikusok, valamint a keresztény egyházak képviselői is. Általában ők áldják meg, vagy szentelik fel a kopjafát. A kultúrműsor szintén hazafias jellegű, egyre gyakrabban hangzik el befejezésként a magyar himnusz. Az ünnepségek forgatókönyvei a korábbi, ellenzéki rendezvényekhez viszonyítva egyre inkább hasonlítanak a rendszerváltás előtti hivatalos emlékműavatásokéhoz: általában itt is szónokolnak a pártok képviselői, vezető funkcionáriusok, s elmaradhatatlan mozzanat a koszorúzás. A két korszak emlékműavatási ünnepségeinek tételes összevetése azonban még nem történt meg.

A kopjafák magyar nemzeti szimbólumként való rohamos elterjedésében nagy szerepet játszott a sajtó, a média is. Ezek a csatornák járultak hozzá ahhoz is, hogy aránylag rövid időn belül nagy területen, a Kárpát-medencében élő valamennyi magyar régióiban elterjedt, s teret hódított Európa, valamint az Európán kívüli földrészeken élő magyarok körében is. Nem feledkezhetünk meg a

263 Ebből adódóan itt az egyetemes magyar történelmi évfordulók szolgáltatták az alkalmakat: a millecentenáriuim a millennium, valamint az 1848/49-es forradalom és szabadságharc.

178