L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
14. A kopjafa, mint a szimbolikus térfoglalás eszköze és az etnikai határ kijelölője. Összegzés
követhető. Az „Erdély-járás” szlovákiai magyar fiatal értelmiségi körökben az 1970-es évek végétől divattá vált. Ezek után nem csodálkozhatunk tehát, hogy a szlovákiai magyarok a szülőföldhöz való jogukat éppen a legmagyarabbnak tartott népcsoport, a székelyek kultúrájának egyik olyan jelenségével260, a kopjafával kívánják hangsúlyozni, s hogy éppen a székely rovásírással rávésett ‘vagyunk’ felirattal „üzentek a hatalomnak”. Viszonylagosan gyors térhódítása többek közt annak is köszönhető, hogy anyagi szempontból sem jelentett olyan megterhelést, mint egy (nemesebb anyagból: kőből, fémből készült) emlékmű elkészíttetése, s mivel általában aránylag zárt helyen állították fel ezeket, a hatalomnak sem szúrt szemet. Segítségükkel szimbolikusan megjelölhették a magyarlakta régiókat. Magyarországon a kopjafák állítását kezdetben ellenzéki, de a nemzeti függetlenség hangsúlyozásától el nem választható megnyilvánulásnak tekinthetjük. A szlovákiai magyarok körében az ellenzékiségen túl főleg és elsősorban a nemzeti hovatartozás prezentálása, hangsúlyozása volt a fő cél. C'"rV Y" \ . **) v .— 14. térkép: 1989 előtt állított kopjafák: Abroncsos, Borsi, Csicser, Csicsó, Gímes, Gombaszög, Gömöralmágy, Ipolyság, Jánok, Jászó, Királyhelmec, Kistárkány, Kuntapolca, Kurinc, Lelesz, Mátyóc, Nagyfödémes, Nagykapos, Őrsújfalu, Somodi, Somodi fürdő, Stósz, Szirénfalva, Tornaija (a térképet L. Juhász Ilona tervezte, Liszka József rajzolta). Az 1989-es rendszerváltást követően ugrásszerűen megnőtt a kopjafák száma, mivel ezt követően törvényes lehetőség nyílott arra, hogy magyar történelmi eseményeknek és jeles személyiségeknek olyan emlékműtípussal tisztelegjenek, amely önmagában karakterisztikus, kizárólag a magyarokhoz köthető. A rá260 Mindeközben figyelmet érdemel, hogy Dél-Szlovákia többi magyarlakta vidékeihez viszonyítva éppen az egyébként élénk székely eredettudattal (vö. többek között: Gyürky 1941, 13-14) rendelkező Zoboralján aránylag késön, 2003-ban állították az első köztéri kopjafát Kolonban, amely a mai napig egyetlen a térségben. Két zoborvidéki faluban: Barslédecen, illetve Nyitracsehiben a Millecentenárium emlékére Szent Istvánnak szobrot állítottak (Liszka 2005. Lásd továbbá a komáromi Etnológiai Központ Szakrális Kisemlék Archívumát!). 174
