L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
13. Kitekintés. Kopjafák Európában és a nagyvilágban
bá, hogy a kárpátaljai kopjafaavatásokon is részt vettek magyarországi vendégek, akik - a szlovákiai magyarok által szervezett ilyen és hasonló jellegű ünnepségeihez hasonlóan - ünnepi beszédet is tartottak. Továbbá azt is láthatjuk, hogy az egyház képviselői is aktív részesei ezeknek az ünnepségeknek, s egyben itt is kapcsolódik vallási rítus - ez esetben istentisztelet - a kopjafaavatáshoz. Az ünnepség illusztrálásaként, s a szlovákiai magyar anyaggal való összehasonlításképpen közlöm a tudósításnak azt a részét, amely az elhangzott beszédek tartalmát összegzi: „Pomogáts Béla, a Magyar írószövetség elnöke (egyben ő tölti be az Anyanyelvi Konferencia elnöki tisztjét is) beszédében visszatekintett a magyarság vérzivataros századaira. A szónok a múlt üzenetét eképp fogalmazta meg: a történelmi sorsfordulók során mindig az volt a kérdés, hogy sikerül-e megtalálni a nemzet erejét. A szolidaritásnak azt a háláját, ami egy néptömeget nemzetté tesz. A nemzet - mindennapi népszavazás, idézte egy francia filozófus mondását a budapesti vendég. Alapvetően fontos, hogy itt, a Kárpátok lábainál mind többen mondjunk igent a közösségi létre. Hasonló gondolatokat fogalmazott meg üdvözlő beszédében Viski János konzul, aki nagyra értékelte azt a hősies küzdelmet, ami a kárpátaljai magyarság folytat a megmaradásáért, s hogy hitében továbbra is szilárd maradt. Péntek János, a kolozsvári Babes-Bólyai Egyetem professzora a kopjafa eredeti és mai jelentéséről szólt. A kopjafa, mely egykor a beteljesülő emberi élet jelképe volt az erdélyi és más temetőkben, ma pedig a történelmi időt jelképezi. Hangsúlyozta, hogy a nyelv megőrzése, a kereszténység felvétele, az államalapítás és nem utolsó sorban a reformáció gyökerek, melyek mélyre nyúlva egymással összefonódva tartják életben a magyar nemzetet. Balázs Géza nyelvész arra az Illyés Gyula által megfogalmazott felismerésre hívta fel a figyelmet, hogy anyanyelvűnkön nem csupán megszólalunk: nyelv alakit bennünket, formálja jellemünket. Vajon mi, a mostani nemzedék, milyen maradandó örökséget hagyunk magunk után? - tette fel a csöppet sem szónokinak szánt kérdést Gortvay Erzsébet, a MÉKK239 társelnöke. Nemcsak a kopjafáknak és márványtábláknak kell jelezniük ittlétünket, mint ahogy a régmúltban, most is valamennyi generációnak feladata van, s azt becsülettel el kell végezni. Gerenedly Béla, a helyi KMKSZ240 alapszervezet elnöke vázolta a közel 900 éves Tiszakeresztúr történetét. Tatárjárás, megtorló hadjáratok, szabadságharc, világháborúk vérvesztesége, málenykij robot - az évszázadok során igen sok nehézség jutott az itt élőknek osztályrészül. A közösség mégis él és élni akar. Igaz, hogy az utóbbi másfélszáz esztendőben kissé csökkent az itt lakók létszámának gyarapodása, ám a fejlődés nem állt meg. Míg a század elején közel 600 lakosa volta a falunak, most az itt élők száma megközelíti a nyolcszázat. Ezután a helyi iskola tanulói - Gerendely Erzsébet, Fábián Melinda, Hapák Erzsébet, Jánki Tünde - alkalomhoz illő verseket mondtak kifejezően, mély átéléssel. Végezetül Balogh Ilona elénekelte a Be régen vezérel, szegény magyar című éneket...''241 239 Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége 240 Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége 241 Uo. 166
