L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
12. A szlovákiai magyarok és a kopjafa a sajtó tükrében
12. A szlovákiai magyarok és a kopjafa a sajtó tükrében Amint azt már többször is említettem, a szlovákiai magyar sajtóban rendszeresen jelentek és jelennek meg a kopjafaállításról szóló tudósítások. Ezek szerzői általában hivatásos újságírók voltak, néhány alkalommal azonban valamelyik szervező vagy résztvevő tudósított ezekről, de arra is volt példa, hogy a Csemadok valamelyik funkcionáriusa vagy alkalmazottja foglalkozott a témával. A legelső őrsújfalui nyári művelődési táborról még egy sort sem olvashatunk egyetlen-lapban sem, azonban a másodikról a Csemadok KB kulturális hetilapjában, a Hétben az egyik munkatársa tollából már részletes beszámolót találunk.185 A tárgyilagos, minden ideológiai felhangot nélkülöző tudósításokon kívül azonban néhány olyan is megjelent, amelynek szerzője mondanivalóját az aktuális pártideológia elvárásainak eleget téve fogalmazta meg. Ilyen szellemben írt egy előzetest a Csemadok KB akkori titkára a gombaszögi Vili. Nyári Művelődési Táborról: „Azt akarjuk, ez a tábor is tükrözze: művelődve haladunk előre a jövő országútján. Az emlékoszlop, amelyet felavatnak majd a tábor résztvevői, hirdesse, hogy fiataljaink a tegnapiak harcos szellemében, az irántunk érzett tisztelettel és felelőséggel vállalják szocialista jövőnkért a ma gondjait, s nagyobb tudással vértezik fel magukat a küzdelemre, a feladatok megvalósítására..."186 A szlovákiai magyar társadalom egy része, akik a néprajzkutatást a 19. század végi és 20. század eleji romantikus felfogásban értelmezik, a faragott fejfák kutatásával foglalkozó személyek (hivatásos néprajzkutatók és amatőr néprajzgyűjtők egyaránt) gyűjtőmunkáját nagyra értékelték, mivel úgy vélték, hogy olyan pusztuló, pótolhatatlan tárgyi emlékeket dokumentálnak az utolsó pillanatban, amelyek a magyarság legősibb kultúrájának bizonyítékai. Azt nem tudatosították (legtöbb esetben maguk a néprajzi gyűjtők sem), hogy a fejfa állításának szokása nem csupán magyar hagyomány, hiszen a szlovák evangélikus temetőkben is állnak fából készült fejfák, amelyek sok esetben nagy hasonlóságot mutatnak a magyar református temetők fejfáival (lásd az 1. fejezetet!). A nyári művelődési táborokban meghonosodott kopjafa-állítási szokást néhányan nem nézték jó szemmel, elsősorban azt kifogásolták, hogy miért éppen sírjelet állítanak egy rendezvény emlékére. Az 1989-es rendszerváltást követő években az emlékműként megszaporodó kopjafákat negatívan megítélők tábora 185 Lásd a Reszeli Ferenc írásából vett idézetet a A kopjafák készítői c. fejezetben! (Keszeli Ferenc: Tíz nap a Dunánál. Hét 1978/38, 6. p., 3 ill.) 186 Petrik József: A Vili. Nyári Művelődési Tábor. Hét 1984/32, 6-7. p. 155
