L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
10. A kopjafák "származékai"
szakad rám, örökké állni fog" - ismételgette Miklós Gábor Tibor (a kapu faragója - a szerző megj.), ugyancsak székely szokás szerint.'”62 Az 1989-es rendszerváltás óta viszont számos szlovákiai magyar településen tűntek fel, emlékműként funkcionáló székelykapuk. Ilyen szerepben jelenik meg az Érsekújvári járásban fekvő Udvard községben álló székelykapu, amelyet a millennium alkalmából avattak. Nagymácsédon a szabadtéri színpad hátterének dekorációjaként szolgál a székelykapu, s Deákiban szintén emlékműfunkciót tölt be. 2003 októberében egy hatalmas félbevágott székelykaput állítottak az egykor összenőtt Kis- és Nagyszelmenc települést kettészelő ukrán határon. A két Ung-vidéki települést a második világháború után vágta el egymástól az államhatár. A kapu egyik fele az ukrán, a másik a szlovákiai oldalon áll. A székelykapu felállítása rendkívül nagy publicitást kapott, s még napjainkban is gyakran viszontlátni a sajtóban a róla készült felvételeket. Egy mementónak szánt kapu felállításának ötletét eredetileg a Szepsiben élő Pekár József vetette fel, akit - anyai nagyszülők révén - rokoni kapcsolatok is fűznek a határ túloldalán lakókhoz. A terv el is készült, pályázatot is benyújtott rá a Nagyszelmenci Községi Hivatal. Az volt az elképzelés, hogy egy százéves tölgyfából készül el a kapu, valamilyen okból azonban mégsem az eredeti terv valósult meg, hanem Fuksz Sándor nagykaposi vállalkozó készíttette el erdélyi fafaragókkal. A kopjafákéhoz hasonlóan a székelykapuk esetében is találhatók tehát a faragók között erdélyi mesterek, akik munkáját bizonyos körökben értékesebbnek, eredetibbnek tartják a helyi faragókénál. Ugyancsak erdélyi fafaragók készítették a csallóközi Bacsfa-Szentantal kegytemplomhoz vezető bejáratnál álló székelykaput. A kapu elkészítését a helyi plébános rendelte meg a torockói fafaragóktól. Szintén egy Erdélyből származó, ma Tatán élő fafaragó Cs. Kis Ernő készítette el a már fentebb említett barti székelykaput is. A szőgyéni Smídt Róbert fafaragó három székelykaput faragott eddig, egy a már fentebb említett Deákiban, a másik Nagymácsédon, a harmadik Udvardon áll. Ő nem székely, hanem magyar kapunak nevezi ezeket. A nagymácsédi székelykapu látható a település többi jelképe között az önkormányzat által reklámcélból készíttetett ajándékbögrén is. Feliratként itt sem a székelykapu, hanem a magyar kapu, szlovák nyelven pedig a staromaďarská brána kifejezést olvashatjuk, ami tükörfordításban annyit jelent, hogy „ősmagyar kapu”. Smídt Róbert egy helyi honismereti kiadványba Magyar kapu címmel a következőket írta az általa faragott székelykapuról: „A park udvarán álló magyar kapu az államalapítás 1000 éves évfordulója tiszteletére készült, de egyben díszítményéül szolgál a szabadtéri színpad hátterének. Ez a kapu egy kétlábas, galambbúgós nagykapu, amely tölgyfából készült. És fazsindellyel van lefedve. A kapulábakon kifaragott forrnák, indák és virágok szimbolizálják az életet és az előrehaladást. A szemöldökgerendára a megemlékezés szövege van kifaragva, és az 162 162 Uo. 141
