L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
7. A kopjafaállítás
A Zemplén település temetőjében nyugvó Horkay Andor (1894-1963) református lelkész emlékére a családtagok állítottak kopjafát az elhunyt sírja mellett. Ez az eset azért is figyelemre méltó, mivel a már régóta meglévő síremlék mellé még egy haláljelet állítottak, kétszeresen megjelölve így a lelkész nyughelyét. A Horkay-család hatvan tagja 1972 óta találkozik rendszeresen szülőföldjén. ....Az 1963-ban elhunyt apa életfilozófiája volt a népe iránti elkötelezettség, s erre nevelte gyermekeit is... Mindnyájan jelen vannak nemzetiségünk kulturális életében, hagyományaink ápolásában, egyszóval kisebbségi életünkben. Annak ellenére, hogy az idő mindnyájukat elvitte a szélrózsa minden irányába Nagykapostól Komáromig, ma is aktív résztvevői a kulturális-társadalmi életünknek. Akár mintapéldájául szolgálhatnak az összetartozásnak, a közösségi életnek, identitástudatunk megőrzésének. Ezt hangsúlyozta Koncsol László, a Fábry Emlékbizottság elnöke emlékbeszédében, miután felavatták a Horkayak emlékoszlopát az alábbi mottóval: Őseidnek szent hitéhez, nemzetséged gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha“.140 A fenti eset persze nem egyedülálló. Számos olyan példával találkozhatunk a temetőkben, amikor már meglévő, állandó síremlék mellé később a barátok a család jóváhagyásával ajándékként kopjafát is állítanak a nevezetesebb elhunyt emlékére, kihangsúlyozva ezzel az illető személy magyar nemzethez való tartozását. Kopjafa áll például Paton Szűcs Jenő fotóművész (XXXI. tábla, 3. kép), vagy Katona László sírján Zsigárdon (XXXII. tábla, 2. kép), valamint Ürge Mária önkéntes néprajzi gyűjtő és pedagógus nyughelyén a somorjai köztemetőben (XXXI. tábla, 4. kép). Külön érdekesség, hogy a nevezett egykori munkahelyén, a légi iskola bejáratánál erdélyiek is állítottak emlékére egy kopjafát, amelyre még a „Nyugodjon békében” feliratot is rávésték. Ahogy arról már a fentiekben volt szó, több kopjafát is ajándékoztak dél-szlovákiai településeknek Erdélyből, a Székelyföldről. Virtre, Baróti Szabó Dávid emlékére egy kisméretű szuvenír kopjafát hoztak a barátiak.141 A fentebb említett, féli alapiskola bejáratánál álló, Ürge Mária pedagógusnak állított emlékkopjafát a Fél községgel a rendszerváltás óta baráti kapcsolatokat ápoló székelyföldi község, Szentegyháza fafaragói készítették. Az 1989-es romániai forradalom idején a községből segélyszállítmányt vittek a nevezett településre, s azóta élénk baráti kapcsolat alakult ki közöttük. Ugyancsak szentegyháziak ajándékozták 1991-ben Légnek a falu központjában álló, szentbányai faragók által készített kopjafát, valamint a sekrestye templomi bejáratának faragott kapuját és egy székeiykaput is. Nagymegyeren szintén áll egy Erdélyből származó kopjafa, amelyet ugyancsak a szentegyháziak ajándékoztak. 140 (déva): Nemzetiségi kultúránk lelkes ápolói. Új Szó 2002. augusztus 5., 3. p. 141 Ahogy erről már az 1989 után állított kopjafákról szóló fejezetben szóltam, ennek a szuvenír kopjafának a felnagyított köztéri mását Sidó Szilveszter búcsi fafaragó készítette el. 127
