L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
7. A kopjafaállítás
katolikus községekben is állítanak kopjafát, ilyenkor a katolikus pap végzi el a szertartást. Ez már csak azért is figyelemre méltó, mert úgymond egykori református sírjelről van szó. A református püspökök - a 2003-ban elhunyt Mikó Jenő, majd a tisztségében őt követő Erdélyi Géza is több alkalommal vett részt az ünnepségen, s egy alkalommal - 2004-ben Szepsiben - Tőkés László Királyhágó-melléki református püspök avatta fel a kopjafát. A kopjafaavatásokról tudósító újságírók általában megemlítik a fontosabb tisztséget betöltő személyek nevét, s röviden kiemelik az elhangzott beszédek fő mondanivalóját, esetleg szó szerint idéznek belőle egy hosszabb-rövidebb részt. Az alábbi tudósításrészből azon túl, hogy Bugár Béla beszédének egy részletét is olvashatjuk, a kopjafaavatás minden fontos mozzanatára fény derül: ....Az istentisztelet után a templomkertben felavatták a Nagy János és Nagy Mátyás alkotta emlékoszlopot a mintegy 50, 1945—48-ban elhurcolt és kitelepített százdi emlékére. Százdi Sztakó Zsolt Konok hittel című versének elhangzása után (...) Bugár Béla szlovák és magyar nyelven emlékező szavakkal idézte fel a 2. világháború utáni magyarellenes hangulatot, a deportálások és kitelepítések embertelenségeit. Hangsúlyozta: »Csendben, nyugodtan, de azzal a határozott meggyőződéssel állítunk emléket, hogy a történelemből tanulni kell... Ez az emlékoszlop nemcsak egy egyszerű történelmi mementó, hanem arra is figyelmeztet, hogy egymásra is figyeljünk, s hogy ne engedjük újra megtörténni azt, ami már itt egyszer megtörtént.« Beszéde végén leleplezte az emlékoszlopot, majd következett a koszorúzás. Közben a hívek a százdi citerazenekar kíséretében az 502. éneket énekelték, melynek első versszaka így hangzik: Népeknek Istene! / Ki e hős nemzetet / Sok századéve már, / Hogy híven vezeted, / Aki a hontalan / Népnek hont mutattál, / Hozzád szívünk, ajkunk / Buzgó imája száll!...’’"8 A nyelvszigetnek számító Magyarbődön az 1848/49-es szabadságharcban a branyiszkói csatában elesett honvédek emlékére állított kopjafa avatásán118 119 jeles közéleti, politikai és egyházi személyiségek is részt vettek, de jelen volt a Magyar Köztársaság konzulja is: „A Kassától keletre eső Magyarbőd rég láthatott ilyen összejövetelt (...) Március 17-én zsúfolásig megtelt a református templom, ahová sok környékbeli, a kassai Csengettyű kórus, az Együttélés p. m. [politikai mozgalom - a szerző L.J.I. megj.] központi képviselete is eljöttek. Mikó Jenő püspök úr magyar és szlovák nyelven tartott méltó megemlékezést, majd a temetőben felavatták azt az impozáns emlékoszlopot, melyet Pekár József szepsi és Ulman István rozsnyói fafaragók készítettek el erre az alkalomra. A Magyar Köztársaság nevében Taba Lajos konzul, valamint Kun Ferencz, a Rákóczi Szövetség képviselője mondott beszédet. 118 Korpás Pál: Felavatták az elszármazottak-kitelepitettek emlékoszlopát. Honti Lapok 2003/11, 9. p. 119 Az okokkal a kopjafaállítások 1989 után témájú fejezetben (36. o.) részletesebben is foglalkoztam. 116
