L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)
6. A kopjafák készítői
helyi fiatalok (Zsigrei Zsolt, Nagy Tibor, Pék Dezső és Pék Endre) faragták közösen, ugyanúgy mint például Kolonban is két helyi fiatal - ifj. Balkó Péter és Peter Fiala - volt a kivitelező. Az utóbbi szlovák nemzetiségű. A pozsonyeperjesi Mórocz Csaba a gömöri Baracára, az alistáli Horváth Róbert pedig Királyfiakarcsára faragott kopjafát. A gömöri Dernőn egy alkalommal készített kopjafaelemekből álló emlékművet az ott lakó Kristóf Tibor. Garamkövesden Keszegh Pál, Félben Pörsök László, Gután pedig Vermes István készített egy-egy kopjafát. Bajtán Benkó László és Benkó Gyula, Csatán Oravecz János, Nagyfödémesen Mancza Ferenc asztalosmester, Nagykéren Szabó Dénes, Kálosán Szabó Zoltán, Kisújfalun Udvardi Géza, Kőkeszin pedig Tóth József nevéhez fűződik egyegy emlékoszlop elkészítése. Szintén helyiek kivitelezték az egyik komáromszentpéteri, valamint az ipolyszakállosi temetőben álló kopjafát is. 11lésházán a dióspatonyi Bernáth Barnabás által készített kopjafa áll. A füleki temetőben Lóska Lajos gimnáziumi tanár emlékére állított kopjafa készítője egykori barátja, Somogyi Frigyes nyugalmazott tanár volt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a rendszerváltást követően a legtöbb fafaragó a Kisalföldön tűnt fel. Képzőművészeket, amatőr faragókat, helyi mesterembereket, diákokat, pedagógusokat és más értelmiségieket egyaránt találunk köztük. Ez ideig csupán egyetlen nő - a rimaszombati Nagyferenc Katalin - foglalkozik ezzel a tevékenységgel. Figyelmet érdemel, hogy sem a Bodrogközben, sem az Ung-vidéken a rendszerváltás után senki nem kezdettel kopjafafaragással foglalkozni, így továbbra is a nagykaposi Ferencz György az egyetlen ilyen tevékenységet is folytató személy ezen a vidéken. Az utóbbi jó másfél évtizedben a kopjafák - néhány kivételtől eltekintve - már ritkábban születnek közös alkotás eredményeként. Kivételt csupán néhány ifjúsági, elsősorban a cserkésztáborok alkalmával készült emlékoszlop képez. A megrendelők anyagi ellenszolgáltatás fejében készíttetik el a kopjafát valamelyik, a környéken tevékenykedő fafaragóval. A kopjafafaragásból tehát vállalkozás lett. Előfordul, hogy képzőművészeti, vagy más jellegű táborok alkalmával készülnek kopjafák/emlékoszlopok. A bodrogközi Nagykövesden 2005-ben a helyi Ilona Alkotóház adott otthont a fafaragók találkozójának, a XI. Béke-Barátság Nemzetközi Alkotótáborának, amelyet a magyarországi Kovácsvágásért és a Falvak Kultúrájáért Alapítvány szervezett. Az eseménnyel kapcsolatos sajtóbeli tudósításból azt is megtudhatjuk, hogy „A mostani összejövetelen a fafaragók Károli Gáspár szobrát készítik el, melyet várhatóan a helyi Európa parkban állítanak fel, valamint emlékoszlopokat is faragnak, melyeket a magyarországi Aranyosapátiban kialakítandó Kultúra Lovagja Emlékparkba szánnak. Ez a 27 oszlop a már elhunyt lovagoknak állít emléket.”108 Hasonlójellegű táborokban vett részt több alkalommal a csicsói Nagy Géza Magyarországon és a Vajdaságban, a szőgyéni Smídt Róbert pedig a tatai fafaragókkal működik együtt, s vett részt az általuk szervezett alkotó táborokban. 108 Új Szó 2005. július 8.. 1. p. (Régió melléklet) 106