L. Juhász Ilona: "Fába róva, földbe ütve…"A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál - Interethnica 8. (Somorja-Dunaszerdahely, 2005)

6. A kopjafák készítői

helyi fiatalok (Zsigrei Zsolt, Nagy Tibor, Pék Dezső és Pék Endre) faragták közö­sen, ugyanúgy mint például Kolonban is két helyi fiatal - ifj. Balkó Péter és Peter Fiala - volt a kivitelező. Az utóbbi szlovák nemzetiségű. A pozsonyeperjesi Mórocz Csaba a gömöri Baracára, az alistáli Horváth Róbert pedig Királyfiakarc­­sára faragott kopjafát. A gömöri Dernőn egy alkalommal készített kopjafaele­mekből álló emlékművet az ott lakó Kristóf Tibor. Garamkövesden Keszegh Pál, Félben Pörsök László, Gután pedig Vermes István készített egy-egy kopjafát. Bajtán Benkó László és Benkó Gyula, Csatán Oravecz János, Nagyfödémesen Mancza Ferenc asztalosmester, Nagykéren Szabó Dénes, Kálosán Szabó Zol­tán, Kisújfalun Udvardi Géza, Kőkeszin pedig Tóth József nevéhez fűződik egy­­egy emlékoszlop elkészítése. Szintén helyiek kivitelezték az egyik komárom­­szentpéteri, valamint az ipolyszakállosi temetőben álló kopjafát is. 11lésházán a dióspatonyi Bernáth Barnabás által készített kopjafa áll. A füleki temetőben Lóska Lajos gimnáziumi tanár emlékére állított kopjafa készítője egykori barát­ja, Somogyi Frigyes nyugalmazott tanár volt. Megállapíthatjuk tehát, hogy a rendszerváltást követően a legtöbb fafaragó a Kisalföldön tűnt fel. Képzőművészeket, amatőr faragókat, helyi mesterembe­reket, diákokat, pedagógusokat és más értelmiségieket egyaránt találunk köz­tük. Ez ideig csupán egyetlen nő - a rimaszombati Nagyferenc Katalin - foglal­kozik ezzel a tevékenységgel. Figyelmet érdemel, hogy sem a Bodrogközben, sem az Ung-vidéken a rendszerváltás után senki nem kezdettel kopjafafaragás­sal foglalkozni, így továbbra is a nagykaposi Ferencz György az egyetlen ilyen te­vékenységet is folytató személy ezen a vidéken. Az utóbbi jó másfél évtizedben a kopjafák - néhány kivételtől eltekintve - már ritkábban születnek közös alkotás eredményeként. Kivételt csupán néhány ifjúsági, elsősorban a cserkésztáborok alkalmával készült emlékoszlop képez. A megrendelők anyagi ellenszolgáltatás fejében készíttetik el a kopjafát va­lamelyik, a környéken tevékenykedő fafaragóval. A kopjafafaragásból tehát vál­lalkozás lett. Előfordul, hogy képzőművészeti, vagy más jellegű táborok alkalmával készül­nek kopjafák/emlékoszlopok. A bodrogközi Nagykövesden 2005-ben a helyi Ilo­na Alkotóház adott otthont a fafaragók találkozójának, a XI. Béke-Barátság Nemzetközi Alkotótáborának, amelyet a magyarországi Kovácsvágásért és a Fal­vak Kultúrájáért Alapítvány szervezett. Az eseménnyel kapcsolatos sajtóbeli tu­dósításból azt is megtudhatjuk, hogy „A mostani összejövetelen a fafaragók Károli Gáspár szobrát készítik el, melyet várhatóan a helyi Európa parkban állí­tanak fel, valamint emlékoszlopokat is faragnak, melyeket a magyarországi Aranyosapátiban kialakítandó Kultúra Lovagja Emlékparkba szánnak. Ez a 27 oszlop a már elhunyt lovagoknak állít emléket.”108 Hasonlójellegű táborokban vett részt több alkalommal a csicsói Nagy Géza Magyarországon és a Vajdaságban, a szőgyéni Smídt Róbert pedig a tatai fafa­ragókkal működik együtt, s vett részt az általuk szervezett alkotó táborokban. 108 Új Szó 2005. július 8.. 1. p. (Régió melléklet) 106

Next

/
Oldalképek
Tartalom