Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1947)
hivatkozva - Olaszországgal karöltve, egy döntőbíróság felállításával igyekezett a Magyarország és Csehszlovákia közötti területi kérdést megoldani. Magának a döntésnek a kihirdetése 1938. november 2-án a bécsi Belvedere-palotában történt. A bíráskodás eredményeként Magyarországhoz csatolták a Felvidék döntően magyarlakta sávját (Juhász 1988, 960-965). A Teleki Pál által vezetett Államtudományi Intézetben a leendő határmódosításra való tudatos készülés keretében a környező országok nemzetiségi statisztikáinak feldolgozásából megrajzolt etnikai térképek fontos szerephez jutottak a tárgyalásokon, ugyanis az új államhatár meghúzásánál a elöntő szempont a nemzetiségi volt.149 Bár Rónai András, aki maga is részt vett az etnikai térképek szerkesztési módjainak kidolgozásában és a térképek megrajzolásában, pár évvel később elismerte, nem biztos, hogy eltekintve gazdasági térszerkezeti megfontolásoktól, önmagában a tiszta etnikai határok államhatárokká való alakítása járható út (Rónai 1941, 110-111), mégis a trianoni sokk, azaz a nemzetiségi választóvonalak figyelembe nem vételének „kiheverését” látták az 1938-as döntésben, mivel - eltekintve néhány igen vitás vegyes népességű területtől - az államhatár korrekten követte az etnikai határt. Az is módot nyújtott 1938-ban - ellentétben az 1940-es második bécsi döntéssel - egy ilyen határ meghúzására, hogy a Felvidéken éles vonal mentén elhatárolható az abszolút többségű magyar- és szlováklakta terület. A Bécsben Ribbentrop és Ciano által egy 750 000-es nagyságú térképen meghúzott „vastag zöld vonal" bár az etnikai határt követte, de nem lehetett belőle a pontos községhatárokat és egy-egy vitatott település hovatartozását megállapítani. A magyar fél igyekezett ahhoz az elvhez ragaszkodni, hogy a települések a pontos községhatáraikkal együtt kerüljenek az egyik vagy a másik oldalhoz.150 Ezt az elvet követték a történeti Gömör és Kis-Flont megyében is, ahol egyrészt messzemenően figyelembe vették az etnikai viszonyokat, másrészt a határbizottság a községek területének pereméhez igazította az új államhatárokat. Flárom összeírásra, az 1910-es magyar anyanyelv szerinti, a csehszlovák 1921-es és 1930-as nemzetiség alapján felvett népszámlálásra támaszkodtak. Ám a csehszlovák torzításokra hivatkozva a döntő szó a magyar 1910-es összeírásé lett. Éppen ezért pl. az 1910-ben még színmagyar Jolsva annak 149 Az első bécsi döntés felrajzolásának történetéről: Rónai 1989, 164-186. 150 „1938 októberében összeült egy német-olasz döntőbizottság a pompás bécsi Belvedere-palotában, hogy rendezze Magyarországnak a maradék Csehszlovákia iránt támasztott területi igényeit... Az asztal körül Ribbentrop, Ciano és munkatársaik álltak. A két külügyminiszternek egy-egy vastag (zöld - K. R.) ceruza volt a kezében, s mialatt beszélgettek, kijavítgatták a szakértők által megjelölt döntőbírósági ítélet alapját képező új határvonalakat... A két külügyminiszter... jó ideig civakodott, összevissza radírozott és rajzolgatott, mígnem a ceruzák egyre jobban elkoptak és a határvonalak megvastagodtak." - Schmidt 1971, 208. 95
