Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
III. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a XIX. század elejétől az első világháború végéig (1800 - 1914) - IV. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása Trianontól a párizsi béketárgyalásokig (1920 - 1914)
magyar többségűvé vált. A XIX. század második felének elmagyarosodását, a vegyes területek magyar homogenizáciőját több okra vezetik vissza, de a magyar társadalom fokozatos polgárosodásából adódó asszimilációs erő csak a városokat jellemzi (pl. a rozsnyói, rimaszombati németség és zsidóság asszimilációja) (Hanák 1974, 513-536). A dél-gömöri rurális térségek szlovákjai azonban nem olvadtak be, hanem a teljes kétnyelvűség állapotában voltak, és ebben a helyzetben az éppen „megfelelőbb” bevallást vállalták fel a teljes tömbszerű magyar és így nyelvi nyomást gyakorló környezetben. Erre utalnak a dél-gömöri járásokban felvett nyelvismeretet mutató adatok is. 1910-ben a Tornaijai, a Rimaszécsi járásban a magukat szlováknak vallók 70-75%-a beszélte a magyart is. lia Bálint a XVIII. századi források alapján említi meg a kétnyelvűség problémáját az egyes településeken. Fényes Elek pedig a XIX. század közepén teszi ugyanezt. Pl. „Alsó és Felsó' Vályon maguk között tótul beszélnek, de az isteni tiszteletet magyarul hallgatják” (Fényes 1847, II. 253). A XIX. század második felében az első cigányösszeírásnak köszönhetően a népszámlálásokban külön fel nem tüntetett cigányság számarányairól is van adatunk. Ezek szerint Gömör és Kis-Hont 1890-es lakosságszámának 3,4%-a (5552 fő) volt cigány (A Magyarországon 1893... 1895). Kimagasló volt a cigányság száma Garamfőn, Garamszécsen, Gicén, Jolsvatapolcán, Süvetén, Klenócon, Nyustyán, Rimabrézón, Csetneken, Nagyszaboson, Szabadoson, Deresken. Az etnikai arányokat a cigányság mellett a század végén az Egyesült Államokba meginduló kivándorlás is módosította (5. táblázat), ugyanis a gazdaságilag rosszabb helyzetben lévő északi községek szlováksága nagyobb számban hagyta el a megyét. 5. táblázat Kivándorlás Gömör és Kis-Hont megyéből (1899-1913) Vysťahovalectvo z gemerskej a malohontianskej župy (1899-1913) Auswanderung aus dem Komitat Gömör und Kis-Hont (1899-1913) magyarszlovák összesen összesaránya85 összes aránya 1899-19044 493 38% 6 901 58,5% 11 810 1905-19074 Oil 44,1% 4 886 53,7% 9 095 1908-19134 110 40,9% 5 768 57,4% 10 053 Összesen12 614 40,7% 17 555 56,7% 30 958 Komolyabb kivándorlási veszteséget a következő községek szenvedtek el: Garamszécs, Koháryháza, Királyhegyalja, Helpa, Tiszolc, Rimakokova, Klenóc, Karaszkó, Surány, Oláhpatak, Gócs, Alsósajó, Nagyveszverés, Betlér, Szilice, Hárs85 A kivándorlók számának hány százaléka. 59
