Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
X. A jelen etnikai határviszonyai Gömör és Kis-Hont megyében
A történeti vegyes etnikumú etnikai határ menti régiók nemzetiségi arányainak hirtelen - általában egy nagy hullámban történő - megváltoztatása (1. b) a mesterséges kolonizációt jelenti. Ez bekövetkezhet mesterséges falvak létrehozásával is, de a nagyarányú betelepítési folyamat főként a városi kevert nemzetiségű helységeket érinti. Az etnikai határok országhatárokká való mesterséges kiigazítására és az adott államalkotó nemzettel azonos, tiszta etnikai területek fetisizált kialakítására térségünkben sohasem a két érintett fél kölcsönös megegyezésével280, hanem gyors, hirtelen és drasztikus intézkedések (nagyarányú betelepítés, a kisebbség tökéletes kitelepítése, deportálása [lásd szudétanémetek], s ha kell, teljes kiirtása [lásd Jugoszlávia]281 282) keretében igyekeztek sort keríteni. A második pontban leírtak viszont ezzel szemben azt jelentik, hogy a többségi, államalkotó nemzetnek az a törekvése, hogy a határ menti, nemzeti kisebbségi területek etnikai térstruktúráját drasztikus eszközökkel megváltoztassa, időközben vagy elakadt (lásd Gömör esetében a deportálások, lakosságcsere leállítását), vagy az államalkotó nemzet eltekint a gyors megoldásoktól, és más, lassabban ható térformáló erőkre (a perifériális, gazdaságilag kedvezőtlen helyzetre; elöregedésre; infrastruktúra elhanyagolására) bízza a határ menti kisebbségének a fokozatos etnikai erodálását. Homogén térség esetében az etnikai kevertség kialakulása (2. a) tehát nem más, mint ennek a lassú folyamatnak az indikátora. Ugyanezt a folyamatot a történeti vegyes etnikumú területek további bomlásánál a vegyesség arányainak fokozatos eltolódásában követhetjük nyomon (2. b). Az adott községekben addig abszolút többségben lévő kisebbség fokozatosan vagy csak relatív többségi helyzetbe kerül, vagy lecsúszik a második jelen lévő etnikum szintjére. A fentiekben leírtak alapján elmondható, hogy az etnikailag vegyes térségek instabil állapotúak. Bármilyen esemény (járvány, hadjárat) már a XVIII. században is felboríthatta az adott települési vagy térségi etnikai arányokat. A vegyes etnikumú területek instabilitása századunkban viszont a mesterségesen gerjesztett etnikai módosító folyamatokra vezethető vissza. A nemzetállamra való törekvés ugyanis mindig egy zárt, az idegen népektől éles (90% feletti nemzetiségi többség) határokkal elválasztott rendszert jelent (Jeggle 1994, 14). Közép-Európa tarka etnikai mozaikja azonban nem tette lehetővé, hogy ilyen térségek konfliktusok nélkül jöhessenek létre. A konfliktusok az eltérő' jellegű térformáié erőló82 szembenállásából adódnak. A többségi nemzet a nemzetállam konstrukciójában ugyanis a homogén vagy vegyes sáv területi 280 Ezért sorolható ide a bár békés müncheni egyezmény és a két bécsi döntés is. 281 Ebből a szempontból a népirtásra x,kedvezőtlenül" Sundhaussen is utal (Sundhaussen 1995, 12). \\ 282 Térformáló erők pl.: kitelepítés, betelepülés, közigazgatási feldarabolás, elmaradó területfejlesztés. Ezzel szembenálló megtartó térformáló erő pl.: endogám házasságok, anyanyelvi oktatás. 184
