Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
X. A jelen etnikai határviszonyai Gömör és Kis-Hont megyében
abszolút többségi szlovákságát és Kuntapolca 50% feletti magyarságát relatív többségűvé csökkentette, sőt beékelődtek a hivatalos statisztika alapján kevert vagy tiszta, szlovák, magyar települések közé cigány többségű községek is. Mivel nem végeztem minősítéses terepfelmérést a megye más etnikai határ menti községeiben, csak szórványos adatokra, helyi vélekedésekre támaszkodó óvatos megállapításként lehetne a megye egyéb nemzetiségi határ menti településein érvényesülő nemzetiségi tendenciáról szólni. Ezek azt mutatják, hogy a hivatalos, önbevalláson alapuló etnikai felvétel és a tényleges nemzetiségi kép között a cigányság arányainak eltérése feszül. A két adat még csak meg sem közelíti egymást. A helyiek275 például szintén a nemzetiségi határ mentén fekvő Pelsőc cigányságát jóval a magyarokét meghaladónak vélik (ez a szám az 1991-es népösszeírásban csupán 48 fő, a lakosság mindössze 2%-a). A hivatalos statisztikai sorok nem közük viszont a községek anyanyelvi megoszlását. Tapasztalataim azt mutatják, hogy a tíz (ma kilenc) helységben ez a szám lényegesen eltér a minősített nemzetiségitől. Az éppen a nyelvhatáron fekvő teljesen vegyes, kétnyelvű (kb. 50-50%) Kuntapolcán kívül kirajzolódik a többi nyolc községből egy magyar anyanyelvi többségű települési lánc, ami elválasztja ezen a szakaszon az északabbi szlovák anyanyelvű településeket a rurális déli térségek többségében magyar nyelvű helységeitől. Mint látható, statisztikai és geográfiai oldalról igen nehézkes a megyében az etnikai választóvonal értelmezése. Nagyon nehéz egy ennyire kevert és gyakorlatilag háromnemzetiségű területen valamelyik etnikum szempontjából az abszolút többségű községeket leválasztani. És bár először a néprajztudomány használta az ilyen kevert kultúrájú területekre a kontaktzóna, határövezet kifejezést, mára a geográfia sem éles választóvonalakról, hanem köztes terekről beszél (Beluszky 1995, 223-232). Ugyanennek a gondolatnak (köztes tér) az igazolására szeretném zárótérképként bemutati a Kocsis Károly által szerkesztett térképet, amely már az elérhető 2001-es hivatalos járási etnikai adatok alapján mutatja be az utóbbi tíz évben a szlovákiai magyarság számarányában lezajlott változást.276 A térkép plasztikusan mutatja, hogy az egész Szlovákiában a déli határ menti magyar etnikai sávban a magyarok számának csökkenése figyelhető meg. És nem csak az erőteljes magyar fogyatkozást mutató történeti Gömör megye területét lefedő Nagyrőcei és Rozsnyói járásban, hanem a nyugati, csallóközi „hagyományosan” magyar tömbök is felszakadoznak. A folyamat eredményeként a második világháború végéig éles magyar-szlovák etnikai határ fokozatosan elmosódik (30. térkép). 275 Páskaházaiak. 276 Települési bontásban még nem jelentek meg az etnikai adatok, ezért nem szerepelnek legfrissebb adatokként e .kötetben. 179
