Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
IX. A települések etnikai arculatának alakulásáról
maradó etnikum megjelenítésére, nem lehetséges. A településeken csupán egyetlen olyan jelenséggel találkoztam, amely a cigányság körülhatárolásának lehetséges módját adhatja. Ez az endogám házasodás, amellyel a cigányság a környezetétől elzárja magát. A cigányságot tehát a falvakban egyetlen olyan népcsoportként lehet értelmezni, amely zárt, belső családi kapcsolatrendszerrel bír. A kutatásokra kiválasztott településeknél a döntő szempont az volt, hogy az 1991-es népszámlálás alapján két nemzetiség szempontjából vegyes legyen. A terepvizsgálatok a célt azonban módosították, és a felmérések nem bi-, hanem tripoláris, csupán relatív többségi (Felfalu, Kuntapolca) nemzetiségi szerkezeteket mutatnak, sőt Gice és Páskaháza esetében a felmérés abszolút cigány többséget mutat, tehát a terepfelmérés teljes nemzetiségi fordulatot, cserét eredményezett. A vizsgálatok azt is mutatják, hogy nem lehet egy adott településen a cigányság statisztikai értelmű kritikus tömegéről sem beszélni, amely egy magyar többségű vegyes települést a hivatalos népszámlálásokban átbillent, hiszen ez egyrészt a településen élő szlovákok arányától, másrészt a cigányság esetében nem a számuktól, hanem az anyanyelvtől sokszor ellentétes nemzetiségi bevallásától függ. Például a magyar anyanyelvű cigányság Gicén szlováknak, Deresken pedig magyarnak vallotta magát a népszámlálásokban. Ha a dereski cigányság statisztikai magatartása más, és szlováknak vallotta volna magát, nem 94%-ot, hanem 70% körüli magyar etnikai arányt jelzett volna az 1991-es összeírás. Bár elvégeztem a külső szempontú etnikai felmérést, ma már úgy vélem, hogy az etnicitás értelmének újragondolása, a cigányság statisztikai felmérésének és klasszifikációjának nehézségei miatt a gömöri kutatásoknál számszerűsíthető adatok helyett csak az egyes települések domináns etnikai jellegéről lehet beszélni. A pontos számok egy kiragadott időpontot tükröznek, és maga az etnikai megoszlás igen gyorsan megváltozhat (lásd például a trianoni döntést követő óriási tudatos nemzetiségi cserét az etnikai határ mentén fekvő felvidéki városokban).274 Ma úgy látom, hogy a külső megítéléssel felvett adatok inkább csak irányszámok, melyek keretei között értelmezhető a cigányság létszáma. A cigányság minősítésével kimutatható nemzetiségi különállása azonban nincs összhangban a települések anyanyelvi megoszlásával, ugyanis Alsófalun, Deresken, Felfalun, Gicén, Szkároson, Páskaházán és Visnyón magyar, Gömörligeten és Kuntapolcán szlovák anyanyelvűek a cigányok. Mivel a célkitűzésben az is szerepel, hogy a statisztikai terepvizsgálatok eredményét az 1991-es megyei etnikai határ pontosítására is fel szeretném használni, az összefoglaló fejezet többek között azt mutatja be, hogy a településeken tapasztalt tényleges statisztikai helyzet és a vele szemben álló kulturális kép mennyiben módosítja az etnikai és a nyelvhatár futását. 274 Lásd pl. Jolsva. 176
