Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
VII. Települési vizsgálatok
A szegregált etnikai szerkezetű falvak első csoportjában (lásd Gice etnikai térképét, mint ezeknek a községeknek a bemutatóját) a cigányság települési elkülönülése figyelhető meg. Az első cigánycsaládokat a községek rossz minőségű, akkor még külterületi részeire telepftették le, és így kialakultak e falvak ősi cigány részei, ahol ma is főként a régebben, az első előtt és a két világháború között érkezett cigánycsaládok laknak (lásd Gice keleti felén). Az 1960-as, 1970-es években érkezett újabb cigány betelepülők egyrészt beházasodással a telepeket erősítették tovább, másrészt viszont az elöregedés miatt fokozatosan üressé vált házakba való betelepüléssel már a falvak belső, központi részeibe is beköltöztek. Az újabban érkező cigánysághoz hasonlóan a második világháború után beköltöző szlovák családok sem különülnek területileg el a magyaroktól. A cigányság endogámiájával ellentétben elszaporodó vegyes, szlovák-magyar házasságok (Páskaházán és Deresken csak egy-két vegyes házasság van) Gicén szintén oldják a község nemzetiségi térszerkezeti képét. Kuntapolcán és Gömörligeten azonban az első kategóriában említett egykori cigánytelepek felbomlottak (lásd e csoportra Kuntapolca térképét). Ezt az emlékezet azzal magyarázza, hogy a két világháború közötti magyar anyanyelvű cigányokkal ellentétben a termelőszövetkezetek szervezésének idejében nagy tömegű, de szlovák anyanyelvű cigányok telepedtek be e falvakba, akik nem a magyar, elkülönült cigány részekbe költöztek be (tehát ekkor még anyanyelvi endogámia volt), hanem állami segélyeken vásárolt üres, központi helyen fekvő portákra vagy építtetett házakba. Ám ez a nyelvi különállás a későbbi házasságokkal mindkét településen nagyon gyorsan elmosódott, ami a fiatalabb romáknak a telepekről a falvak központjai felé való beljebb költözését eredményezte.253 Hasonló, azaz akár egykori, területi nemzetiségi különélés azonban a magyarokat és a szlovákokat soha nem jellemezte. Szkároson a történelmi emlékezet azonban nem a cigányság valamikori elkülönülésére, hanem valaha létezett szlovák-magyar területi szegregációra emlékszik. A két világháború közötti években beköltöző első szlovák családok a földbirtokos Dabsy Béla belterületi telkein telepedtek le, ugyanis a hatóságok kötelezték Dabsyt, hogy a letelepedő szlovákok számára a saját területeiből telkeket adjon át. A helyi emlékezet szerint ez a nemzetiségi kép 1925 körül stabilizálódott. A második világháborút követő évekig tehát elkülönült a magyar és a szlovák települési rész. Az 1960-as években a termelőszövetkezetek szervezésével a faluba érkező, de nem elkülönülve (!) letelepedő cigányok és a vegyes házasságokkal, különálló családokkal beköltöző szlovákok azonban ezt a térszerkezetet mára felbomlasztották. Bár a fenti községek is mind vegyesek, mégis külön vegyes etnikumú térszerkezeti csoportba kell Alsófalut, Felfalut (lásd térkép) és Visnyót sorolni. Ezzel az elkülönítéssel a falvak nemzetiségi térszerkezetének történetére szeretnék csupán utalni abból a szempontból, hogy ezeket a helységeket sohasem jellemezte sem szlovák-magyar, sem cigány szegregáció. 253 Kuntapolcai gyűjtés. 161
