Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
I. Bevezetés
cigány nyelv vagy a környezettől eltérő vallás), amelyekhez a saját és más családok nemzetiségi önképét mindent kizáróan statisztikai módon is hozzáköthetnék, noha magukat valamilyen (főként gazdasági) megfontolás miatt a népszámlálásokon cigánynak vallották. Hol a rokonsági hovatartozás (családi felmenők), hol a közösségből való kiszakadás („az már nem cigány"), hol az egyszerűen „tudom róla" volt a minősítési kritérium, de sok családdal kapcsolatban, amelyeket a nem cigány környezet cigánynak vélt, a cigányokhoz való besorolásától tartózkodtak, a kérdést indokolatlannak találták. A fenti vizsgálatok kiegészítésére (azaz az „esszencialista modell finomítására") komoly fenntartásokkal, de elvégeztem az általánosan használt „cigány az, akiket a nem cigány környezet - különböző ismérvek alapján - cigánynak tart” meghatározás segítségével is az etnikai felmérést. Az így kapott információk csupán kiegészítették a népszámláláskor önként vállalt nemzetiségi és anyanyelvi adatokat. Ám e módszerrel kapcsolatban alapvető kérdés, hogy minek az alapján minősítenek személyeket, családokat a településen velük együtt élő más személyek. A tereptapasztalatok azt mutatják, hogy a magyarság és a szlovákság minősítésénél mind a tíz településen a domináns szerepet az anyanyelv játszotta,14 15 azaz anyanyelve alapján soroltak be valakit valamelyik etnikumba. A második ítélkezési szempont a nemzetiségi igazodás volt, amely a leszármazáson, a családi kapcsolatokon nyugodott. Ez azt jelenti, hogy az adott személy, bár mindkét felmenője magyar, és a magyart tanulta anyanyelvként, de ő maga már „inkább" a szlovák nyelvet beszéli. Ilyen esetben már szlováknak, „elveszőfélben”, kutatói terminussal: a „nyelvhasználati asszimiláció” útján lévőnek minősítettek valakit. Ugyanilyen megfontolások alapján azonban volt olyan is, akit „szlovák nyelvű élete” ellenére éppen a magyar felmenők miatt „még” magyarnak vettek fel (Hoóz 1975, 26-30). A legnagyobb probléma a vegyes házasságokból származó utódok megítélésénél volt.16 Hoóz István baranyai nemzetiségi vizsgálataiban árnyalt vegyes házassági kategóriákat (4 csoportot) állított fel az asszimiláció előrehaladási fokainak megfelelően, és ebbe a már előre megadott keretbe igyekezett a vegyes családokat besorolni (Hoóz 1975, 31). Ezzel a módszerrel ellentétben e tíz település vegyes házasságai kapcsán nem állítottam fel semmiféle külső, kutatói korlátot, irányított kategóriát a vegyes kapcsolatokból származó utódok nemzetiségi besorolásánál, mivel egyrészt szigorúan a közösségi vélekedésekre voltam kíváncsi, másrészt a baranyai vizsgálatokkal ellentétben a multietnikus családokat nem teljességükben, hanem egyénekre lebont-14 Kérdés, ha etnikai felmérést végzünk, akkor még ma is érvényesnek kell-e tekintenünk az 1872-es szentpétervári konferencia iránymutatását, mely szerint az egyes államok nemzetiségi összetételének megállapítására az önkéntes anyanyelvi bevallás lehet egyedül alkalmas. 15 A vegyes házasságok utódjai nemzetiségi megoszlásának kérdésköréről és a bevallási motivációkról: Mimics 1994, 117-127. Részletes statisztikai elemzés a vegyes házasságokról: vö. Varga 1996, 82-94. 15
