Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
VII. Települési vizsgálatok
a települések akkori ténylegesen élő kulturális kevertségéről egzakt, mérhető adatok formájában képet kaptunk. A statisztikailag homogén nemzetiségűvé váló, de ennek ellenére feltételezhetően mégis többszínű, többkultúrájú települések megközelítésére a népösszeírásokban csupán egyetlen segítségünk van: az anyanyelv mellett a másik beszélt nyelvet mutató községi adatok. Az 1910-es népszámlálás alapján Gicén élt cigányok nagy többsége beszélte a magyar nyelvet is (86%). A Kuntapolcára beköltözött szlovákok is beszélték a magyart. Bár a községben a magyar anyanyelvűek aránya 80% volt, de a magyar nyelvet a település 94%-a beszélte. 37. táblázat Az etnikai jelleg alakulása az 1240-es évektől 1910-ig Vývoj etnického charakteru od r. 1240 do r. 1910 Die Veränderung des ethnischen Charakters der hervorgehobenen Siedlungen von 1240 bis 1910 település XIII. század, letelepülés XIV-XVI. század XVII. század216 XVIII. század XIX. század első fele századforduló Alsófalu szláv vegyes magyar magyar magyar magyar Deresk magyar vegyes magyar magyar magyar magyar Felfalu vegyes vegyes szláv vegyes szláv magyar Gice magyar magyar magyar magyar magyar magyar Nasztrai szláv vegyes vegyes vegyes vegyes magyar Mikolcsány szláv vegyes szláv vegyes vegyes magyar Kuntapolca szláv magyar magyar magyar magyar magyar Páskaháza magyar vegyes magyar magyar magyar magyar Szkáros magyar vegyes magyar magyar magyar magyar Vi sny ó szláv vegyes vegyes szláv vegyes magyar A korszak etnikai jellegét összefoglaló táblázatnak (37. táblázat) kettős kicsengése van: 1. A rubrikák azt mutatják, hogy addig az időpontig, amíg Magyarországon nem volt hivatalos anyanyelvi statisztikai adatfelvétel, nem lehet pontosan meghatározni egy-egy település etnikai hovatartozását, tehát ebből a szempontból egy óriási és minőségi ugrást jelentett a hazai népszámlálások megindulása. 2. Ám a pontos, mérhető számok megjelenésével az etnikai tudományok elvesztették az etnikai kevertség romantikus varázsát. A XVIII. században és a XIX. század első felében a nemzetiségi mérőszámok hiánya a lexikonok szerkesztőit és az összeírókat arra kényszerítették, hogy a bizonytalan, többnyelvű területeken a falvakat minden rendelkezésükre álló adat alapján - akár pluszmondatokkal - saját maguk minősítsék. Képet próbáltak adni az egy-egy helységben tapasztalt etnikai kevertség jellegéről, azaz hogy a kevert kultúra a lakosok származására, eredetére, a beköltözésre vagy csupán az egyházakra, az oktatásra vezethető-e vissza. Az adott településen 216 A XIV—XVII. század minősítése a bizonytalan névelemzési adatok alapján történt. 139
