Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

V. A megye etnikai arculatának alakulása és az etnikai határ változása a párizsi béketárgyalásoktól 1991-ig

ség statisztikai értékei a magyarság visszaszorulását mutatják. Ha egy település bent is maradt az általam megadott etnikai kevertség fokátjelző statisztikai értéktartományban, 1991-ben annak alsó széléhez közelít, sőt 14 községben a magyarok aránya egy alsóbb tartományba esett vissza. Sőreg, Feled, Tamási, Hubó, Berzéte magyarságának aránya viszont emelkedett. Ez az emelkedés például Feleden feltehetően a nagyszámú, bizonytalan etnikai hovatartozású cigányságnak -köszönhető (lásd a települési fejezetet). A nemzetiségi térszerkezet feldarabolódását a statisztikai háttér is igazolja. Az 1941-ben még színmagyar megyesáv 1991-re az abszolút többségi határra (51%) esett vissza (20. térkép). Bár például a cigányság száma ötven év alatt a hivatalos összeírások szerint megduplázódott, a települési felmérések azt mutatják, hogy etnikai szempontból ez az érték alacsony, nem fedi a valóságot (lásd a következő fejezetet). Janics becsléssel úgy véli, hogy a déli vegyes szlovák-magyar sávban a cigányság száma eléri a 25 000 főt, és a nagy részük a szlovákot vallja a nemzetiségének (Janics 1971, 26).

A magyarság visszaszorulása azonban a városokban a legnagyobb, amelyekben nagyarányú kétnyelvű, kettős identitásé lakosság él (lásd a Jolsva fejezetet). A városok etnikai struktúráját azonban nemcsak a kettős identitású .népesség ide- vagy odatartozása módosítja, hanem a beáramló szlovákok is alakították a gömöri városok etnikai arculatát. Általános jelenség, hogy az ipartelepítés elkerülte a magyarlakta határ menti övezetet, így a gömöri térség ezen sávját is. A hagyományos gazdálkodás felszámolódásával (pl. a híres gömöri fazekasság megszűnésével) a termelőszövetkezetek szervezésével párhuzamosan felszabaduló agrárfoglalkozásúak beköltöztek vagy a munkahely miatt ingázni kezdtek Rozsnyóra, Rimaszombatra, Tornaijára (a cigányság pedig ekkor, az elnéptelenedéssel párhuzamosan jelenik meg tömegével a falvakban). Kikerülve a magyar etnikai környezetből és felvállalva az ipari termelésben elengedhetetlen nemzeti nyelv elsajátítását, megindult ezeknek a rétegeknek a nyelvi átformálódása is. A kettős nyelvhasználattal kiszélesedő ismeretségi kör a városokban utat nyitott a vegyes házasságoknak is.

A városi térségek magyarságának mesterséges visszaszorulását a városok közigazgatási határainak változása okozta. Rimaszombathoz csatolták például a nagyrészt szlovákok lakta Rimatamásfalvát, Rozsnyóhoz a szlovák Csucsomot (1991-ben ismét önálló) és Sajóházát.

A rurális térségekből - és ezt a tereptapasztalatok is igazolják - nagyarányú a fiatalság elvándorlása is (lásd a részleteket a tíz település kapcsán a következő fejezetben). A falusi térségek elöregedése a fiatal korosztályok hiányára vezethető vissza, de a magyarságot a városi térségekben is az alacsony népszaporodás jellemzi. 1970 és 1980 között a Rimaszombati és a Rozsnyói járásban félezer (485; 553) fővel csökkent a magyarság száma (Gyönyör 1989, 75).172 Sajátos népmozgalom zajlott le a történeti Gömör és Kis-Hont ezen sáv172 A felvidéki magyarság alacsony szaporodásának demográfiai elemzése: Jelentések... 1988, 198-203.

110