Keményfi Róbert: A gömöri etnikai térmozaik. A történeti Gömör és Kis-Hont vármegye etnikai térszerkezetének változása - különös tekintettel a szlovák-magyar etnikai határ futására - Interethnica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
I. Bevezetés
A két tudományt éppen a kérdésfeltevések különbsége miatt nem lehet egybefogni (kvalitatív-kvantitatív megközelítésbeli eltérés), csak közelíthetők egymáshoz egy-egy részterületen az így kapott eredmények.8 Mint a fejezet elején olvasható és a fentiekben, a néprajzról megfogalmazottakból látható, ebben a munkában nem szerepel olyan néprajzi kérdésfeltevés, amely a vegyes etnikumú települések interkulturális kommunikációját, a nemzetiségek közötti szociális kapcsolatokat, a mindennapok etnikumközi érintkezéseit érintené, és amelyekből a fenti kérdésekre: tehát az egyedi kulturális folyamatok lezajlásának módjára választ lehetne adni. A kérdés e munkában a multietnikus településeken csak a kultúra „külső, hordozó” formáira (minősítéssel: nemzetiség, nyelv) irányul. Az alkalmazott etnikai felmérési módszerről Alkalmazom viszont a néprajz egy sajátos vizsgálati módszerét, az etnográfiát, amely metódus segítségével felgyújtott adatokkal a földrajzi, térszerkezeti problémát: a települési etnikai struktúrákat szeretném finomítani. Mint alkalmazott módszert, az etnográfia fogalmát is tisztázni kell, mivel ezt a fogalmat - a hazai szakirodalomtól eltérően - magára a terepen végzett, sajátos tapasztalati (leírás, interjúk, megfigyelések) adatnyerési módszerre értem, melynek felhalmozott eredményei a teoretikus feldolgozás egyik alapját képezik (Hirschberg 1988, 129). A megye északnyugati, tiszta szlovák és délkeleti, tiszta magyar része között az utóbbi hetven évben a nemzetiségi statisztika szerint egy vegyes etnikumú magyar-szlovák sáv alakult ki, amely terület a gömöri kutatások tulajdonképpeni helyszínét jelentette. A vizsgálat célja eredetileg az volt, hogy mikrokutatásokat végezve bemutassam az egykori vármegye kiválasztott kétnemzetiségű vegyes községeiben az utolsó három évszázadban lezajlott etnikai folyamatokat és ezeken keresztül az etnikai határ változásait. Az eredeti célt azonban éppen a mikrokutatások felszínre hozott eredményei módosították, ugyanis számolni kellett egy harmadik, a statisztikában nem vagy csak némely községben (és kis számban) jelzett etnikummal, a cigánysággal is. A helyszíni kutatások tehát 8 Fel kell azonban arra hívni a figyelmet, hogy a kvantitatív szemlélet, a mérés a néprajzi adatok egyediségét tompíthatja. A mérés a néprajzi „sajátosan ott tipikust” „kiegyenlítheti”, azaz a továbbra is fontos, terepen végzett egyedi megfigyeléseket a tudatos mintavétel segítségével általánosíthatja. Az egzakt felmérés egyrészt megmutatja nekünk a vizsgált jelenségnek a populáció egészében előforduló gyakoriságát, tehát elkerülhetjük, hogy ha a terepen valamilyen ritkaságot fedezünk fel, akaratlanul (!), de az egész populációra tipikusan érvényesnek véljünk. Másrészt a statisztika segíti az empirikus tudományt abban, hogy a kultúra egyedi jelenségein keresztül nyomon követhető folyamatos dinamikájában megragadja az állandóságot, azaz mennyire mozdul a teljes populáció a változások irányába. - Neißer 1970, 116-118. 10
