Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
tűik a Rigók leszármazottai is. A falubeliek állítása szerint nem olyan mocskosok ezek, régen zenészek is voltak köztük. Az elmúlt években a helyi szövetkezetben dolgoztak, napjainkban munkanélküliek, segélyből élnek. Udvarnokit a megkérdezettek egybehangzóan magyar falunak tartják, annak ellenére, hogy a statisztikai adatok szerint viszonylag sokan vallották magukat szlováknak. Ez a statisztikai eredmény valószínűleg azzal is összefügg, hogy - környéken egyébként egyedülállóan - itt a háború utáni évektől megmaradt a szlovák iskola. Másutt általában egy-két év után visszaállították a magyar nyelvű oktatást, itt ma is szlovák iskola működik. Szlováknak egyébként csak a tanítót tartják, aki Kassaújfaluból (Košická Nová Ves) származik, de ő is tud magyarul. A régi tanító is szlovák volt, ő Margecanyból érkezett. Persze akadtak, és vannak ma is, akik ezért nem a helyi, hanem a tornai iskolába íratják a gyereket, hogy magyarul tanulhasson. A történeti forrásokat áttanulmányozva látjuk, hogy Udvarnoki a 18-19. század fordulóján is magyar-szláv (szlovák, ruszin) nyelvű település volt. Nemzetiségi problémákról nem tudunk, a különböző etnikumok valószínűleg jól megfértek egymással. A 19. században aztán magyarrá vált a falu, s ma is annak tartják maguk a falubéliek is és a környező települések lakói is. Ám minden bizonnyal nem véletlen, hogy éppen itt maradt meg a szlovák iskola. A faluban és otthon is minden családban a magyar nyelvhasználat a jellemző. Újfalu Település a történeti Torna vármegye felső járásában, majd 1881 után Abaúj- Torna vármegye tornai járásában. 1920-38 között és 1945 után Csehszlovákiához csatolták. Hivatalos magyar neve az 1913. évi helységnévtár szerint Tornaújfalu volt, 1920-ban Turňava, 1927-ben Turnianska Nová Ves lett. 1964-ben összevonták Újfalut, Horvátit és Vendigit, ekkor a Nová Bodva (Újbódva) nevet kapta (Seresné 1983, 458; VSOS 2: 320). Ebből a közösségből előbb Vendigi lépett ki 1990-ben, majd 1991. szeptember 28-án Horváti is önállósult. Újfalu - mint a neve is mutatja - korát tekintve fiatalabb, mint a környező települések. Egy egyházi feljegyzés szerint 1263-ban IV. Béla udvara számára új szolgákat, iparosokat szerzett, akik számára Torna alatt létesített egy új, jobbára német telepesekkel benépesített települést. A környező települések többségéhez hasonlóan a 18. század elejére Újfalu lakóinak száma is alaposan megfogyatkozott. 1715-ben négy, 1720-ban hét háztartást írtak benne össze. Ám rövidesen újra benépesült, 1828-ban 69 háza és 560 lakosa volt (VSOS 2: 320). Az 1773. évi összeírás szerint Újfalu parókiával nem rendelkezett, lakói magyar és német nyelvűek voltak (Lexicon Locorum 1920, 271). Azt, hogy parókia nem volt, valószínűleg a török korban bekövetkezett pusztulás eredményeként rögzíthették, ugyanis az 1948. évi Canonica visitatioból tudjuk, hogy az újfalusi parókia alapítási éve 1328-ra tehető. A reformáció tanai itt is korán gyökeret vertek, egyes adatok szerint 1522-től vannak Újfaluban protestánsok. 1792. augusztus 26-án egyezség született a római katolikus és református közösség között, mely szerint a reformátusok - miután ki lettek fizetve a harang92
