Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

Tornán az utóbbi években (1991-ig) három óvoda volt, 1994 szeptemberétől már csak egy működik. Hivatalosan szlovák nyelvű (mindhárom az volt), de valójában magyarul beszélnek benne. Két nyolcosztályos általános iskolája (alap iskola) működik, az egyik szlovák, a másik magyar nyelvű. A szlovák iskolába járó gyerekek túlnyomó többsége is magyarul beszél. A pedagógusok között is sok magyar van, így a tanítás könnyebb, mert - különösen az első és a második évfolyamban - gyakran előfordul, hogy a gyerekek nem értik, mit mond a tanár, ha szlovákul beszél. Ilyenkor megpróbálja körülírni mondandóját, ha így sem megy, elmagyarázza magyarul. Erre gyakran szükség van, így nagyon nehéz dolga van annak a pedagógusnak, aki nem tud magyarul. A magyar, szlovák és cigány gyerekek jól megférnek egymással az osztályban, nem közösítik ki egymást, együtt játszanak a szünetekben. A cigány gyerekek is ápoltak, tiszták, inkább olykor a szüleik viselkedése okoz problémát, akik minden apróságra hamar és indulatosan reagálnak. A tornai szlovák iskolába kb. 350 gyerek jár, ebből 70-75 a cigány. A magyarok száma több, mint a szlovákoké, különösen a bejáró gyerekek esetében, hiszen a hacsavaiakat leszámítva szinte kivétel nélkül magyarok67. Összességében elmondható, hogy Torna zömében ma is magyar település. Az itt élő népességek jól megférnek egymással, nincsenek nemzetiségi problémák, ez minden megkérdezett egybehangzó véleménye.

Torna. Az egykori megyeháza épülete. Fotó: Veres András 1994. HÓM Fotótár

67 Adatközlők: Gábor Lajos szepsi református lelkész és Bartók László polgármester, valamint Juhász Ferenc (sz. 1922) és Schmiedl Magda tanítónő.

87