Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

gélikusok templomhelyet kértek, amit a római katolikus templom felett levő tér közepén meg is kaptak. Templomuk viszont pénz hiányában sem akkor, sem azóta nem épült fel. Mint a város-monográfiában olvasható, kb. 30 evangélikus élt Szepsiben, mely adat szinkronban van a Csíkvári Antal által közölt számmal (Vö. Csfkvári 1939, 208). Azóta számuk megközelíti a 200 főt, hasonlóan a görög katolikusokéhoz. Ez a növekedés a szűkebb és tágabb környékről történő fokozatos beszivárgás következménye, amiről részletesebben majd a város etnikai összetételének áttekintése után szólok.

Bár Szepsinek a tatárjárás után német lakosai voltak, 1317-ben német városi tanácsa volt (Györffy 1987, 147), a várost az összes 18-19. századi irodalom magyar településként említi (Lexicon Locorum 1920, 6; Udvari 1990, 89; Fényes 1851, IV: 124). Az 1890. évi adatok szerint az 1765 lakosból 1640 magyar, 44 német, 57 tóf2. Az 1919-ben végrehajtott első csehszlovák népszámlálás adatai szerint 1673 magyar, 25 német, 403 csehszlovák nemzetiségű lakosa volt Szepsinek. Ez utóbbiba beszámított az akkor Szepsiben állomásozó csehszlovák hadsereg is. A zsidókat ekkor külön írták össze, ők a fenti adatsorból hiányoznak (Neupauer 1931-32, 231). 1938-ban, amikor Szepsit ismét Magyarországhoz csatolták, 2222 magyar, 29 német, 23 szlovák és 6 egyéb nemzetiségű lakos lakta a várost (Csíkvári 1939, 208). Az 1991. évi népszámlálási adatok szerint a 8802 lakosból 4323 vallotta magát magyarnak, 4198 szlováknak, 169 volt a cigányok, 61 a csehek, 14 az ukránok, 13 a németek, 4 a ruszinok, 2 a lengyelek száma, 3 fő egyéb nemzetiségű volt, s 15 esetben a nemzetiségi hovatartozás nem volt megállapítható. Egy 1993-as felmérés szerint a 9271 lakosból 4495 magyar, 4351 szlovák, 305 cigány, 61 cseh, 4 morva, 1 sziléziai, 2 lengyel, 15 német, 8 ruszin, 10 ukrán, 1 bolgár, 1 román, 3 vietnami etnikumhoz tartozónak vallotta magát, 14 pedig egyéb, illetve megállapíthatatlan (Popierová 1994)62 63.

A fenti adatokból kitűnik, hogy a cigányok jelenlétéről csak az utóbbi évek felmérései nyomán értesülünk. Az viszont tény, hogy már jóval korábban is éltek Szepsiben cigányok, nem is kis számban. Az 1893. évi cigányösszeírás szerint Szepsiben mintegy száz cigány volt található (Borovszky-Sziklay 1896, 374). Számuk az évek során egyre nőtt, napjainkban a felmérésben kimutatott 305 fővel szemben mintegy ezren vannak. A szepsi cigányok által elkövetett gyilkosságok híre és állítólagos kannibalizmusuk 1927-ben bejárta a világsajtót. Ez a történet napjainkban is él Szepsi és a környező települések szájhagyományában (Bodnár 1993c, 12). A szepsi cigányok egymás között még az 1960-70-es években is szinte kizárólag cigányul beszéltek, ez tulajdonképpen még napjainkban is jellemző. Anyanyelvűk mellett mindnyájan tudtak magyarul, gyermekeiket általában magyar iskolába íratták. Napjainkban már szlovák iskolába is járnak cigány gyerekek.

62 Borovszky-Sziklay 1896, 350.

63 Mindkét számsorba beleértendő a mintegy 500 fős, zömében magyar lakosságú Bodolő is.

80