Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Szádellői völgy bejárata. Fotó: Veres András 1993. HÓM Fotótár Szepsi Hajdan virágzó kisváros a Bódva mellett. Abaúj-Torna vármegye csereháti járásának központja volt. 1920-38 között, majd 1945 után Csehszlovákiához csatolták. 1960-ig járási székhely volt, ezt követően a Kassa vidéki járás része. Szlovák neve Moldava nad Bodvou (Seresné 1983, 422-423; VSOS 2: 269). A 18. század elején lakossága jócskán megfogyatkozott, a különösen 1710-11-ben dühöngő pestisjárvány következtében. 1715-ben Szepsiben 150 ház állott elhagyottan (Borovszky-Sziklay 1896, 516; Neupauer 1931-32, 120). A pusztulást az is mutatja, hogy mfg 1427-ben Szepsiben 180 portát írtak öszsze, 1715-ben csak 44-et, más adatok szerint 24-et. Ám a lakosság a veszteséget valahogy mégis ki tudta heverni, mert 1829-ben már 279 háztartásban 2281 lakos élt. Idegenek telepítéséről ebben az időszakban nem tudunk, a beszivárgás viszont folyamatos volt, ami gyakorlatilag napjainkig is tart. A szepsi római katolikus egyházról, illetve a templomról először 1331-ben történt említés. Ám a reformáció tanai korán gyökeret vertek a városban. Hogy ez mikor és hogyan történt, azt pontosan nem tudjuk, csak az bizonyos, amit a város történészei a római katolikus parókia irataiból kiolvastak. Eszerint 1558- ban a plébánoson kívül egy-két ember kivételével mindenki a kálvini eszméket követte, s így a templom és az egyházi javak is a kálvinisták birtokában voltak. Még a 18. század elején is az alig 1200 lelket számláló Szepsi lakosaiból 1116 78
