Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
tért, de sokan nem itt, hanem Németországban kezdtek új életet. 1946-ban újabb trauma érte a lakosságot. Több mint kétszáz főt kitelepítettek Németországba, Merseburg, Klütz és Schwanefeld vidékére. Közülük néhányan továbbvándoroltak Amerikába. A kitelepítettek helyére aztán Munkácsról hoztak szlovákokat, akik között az öregek tudtak magyarul is. Mindezek nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy míg 1940-ben 1089 lakosa volt Stósznak, ez a szám 1948-ra 877-re csökkent (Seresné 1983, 406., VSOS 3. 139). A számbeli csökkenéssel párhuzamosan az etnikai összetétel is megváltozott, hiszen az oroszországi deportálás 2 magyar és 42 német nemzetiségű lakost érintett, s a kitelepítés is a németek számarányát csökkentette. Arról nem is szólva, hogy ezek a tények az itt maradottakat is félelemmel töltötték el. Az elmúlt ötven évben a környező településekről, így Kassáról is többen betelepültek Stószra, hiszen a munkalehetőség (Sandrik késgyár) és az egészséges környezet, a jó levegő kellő vonzerővel bírnak. Ma már - a helyiek megítélése szerint is - alig 70 német család él itt, ezek is többnyire vegyesek, ahol németül és szlovákul is beszélnek. A többiek - néhány magyar család kivételével - szlovákok. Tehát a többséget ma már nem a németség alkotja. Szlovák óvoda és iskola működik a településen, a gyerekek újabban főleg a televízió segítségével tanulnak németül beszélni, mániául már kevesen tudnak közülük56. A régi német családok mániául beszélnek otthon és egymás között, de ez nem ugyanaz, mint a mecenzéfi mánta, ez közelebb áll a német köznyelvhez57. Stószon a húszasharmincas években a német iskola mellett volt szlovák iskola is, de oda csak kevesen jártak. Bár a német iskolában is tanultak szlovákul, a háború óta már csak szlovák iskola működik. A templomban a nyelvváltás nem volt ilyen radikális. Az evangélikus templomban 1945-ig mindig németül folyt a szertartás, azóta kétnyelvű, szlovák és német. A katolikus templomban latin nyelven folyt a mise és német énekeket énekeltek. Napjainkra szlovák nyelvűvé vált, de olykor azért még felcsendül egy-egy német ének. Általában mindig olyan pap volt Stószon, aki tudott németül. Stószon is - Mecenzéfhez hasonlóan - éltek néhányan olyanok, akik kifejezetten magyar érzelműek voltak. Legismertebb közülük Fábry Zoltán író, esszéista, gondolkodó. Ők is stósziak, németek, de ők magyar érzelműek voltak, az anyja Jéger lány volt, én csak mániául beszéltem vele, a szüleivel is úgy beszéltek - meséli egykori ápolója, Ida assžony58, majd így folytatja: Front után nem tudtunk szlovákul, de itt soha nem volt veszekedés, itt megértik egymást az emberek. 56 Mániául beszélünk itthon. Most már kevesen vagyunk. A fiatalok kevesen tudnak mániául. Az unokák Kassán laknak, mi őket is megtanítottuk mániául is, németül is. A férjem ír egy krónikát Stószról a gyerekeknek, németül (Adatközlő: Schreiber Ida szül. Schickerle, sz. 1922). 57 A mienk a remetei (Mnľšek nad Hnilcom, Einsiedel) nyelvhez áll közel. Mi inkább hasonlítunk a tiszta némethez, mint a mecenzéfi mániák (adatközlő, mint fent). 58 Schreiber Ida szül. Schickerle (sz. 1922) 72
