Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
hogy heti 7 órában tanulják a gyerekek a németet. A németországi Goethe Institut és az 1990-ben itt megalakult Karpatendeutschen Verein segítségével ebben a munkában egy Németországból érkezett pedagógus is részt vesz. Mecenzéfen a mánták mellett a legszámottevőbb etnikum a cigányság. A hivatalos statisztikában is szép számmal szerepelnek, ám a valóságban számuk meghaladja a hétszázat. A mecenzéfi cigányok általában szlovákul, magyarul és mániául is beszélnek. Eredetileg mindkét Mecenzéfen volt egy-egy cigánytelep, de az összevonás után a hatvanas években az egyiket megszüntették. Azóta szétszóródtak a városban, szinte minden utcában élnek cigányok. A két cigány csapat élesen megkülönbözteti egymást, a kevésbé rendeseket dögösöknek nevezik egymás között (dôgôši sa volajú medzi sebou). Az egész vidéken a mecenzéfieket érintette legsúlyosabban az amerikai kivándorlási hullám. Az 1850-60-as években Alsómecenzéfen mintegy 300 szögkovács dolgozott, s Felsőmecenzéfen is jelentős volt ez az iparág. Ám miután elterjedtek a gyárilag, gépek segítségével gyártott szögek, a szögkovácsok legnagyobb része kivándorolt. Ám nemcsak ők, egyéb iparágak képviselői is sokan elmentek (Borovszky-Sziklay 1896, 325, 329). Hogy ez az elvándorlás milyen jelentős mértékű volt, ennek illusztrálására álljon itt egyetlen számadatsor. 1880- hoz képest az 1890-es népszaporulat országos átlaga kevéssel 10% fölött volt. Abaúj-Torna vármegye lakossága ezzel szemben nem egészen 1%-os szaporodást tudott csak felmutatni, aminek legfőbb okát az amerikai kivándorlásban kereshetjük (Borovszky-Sziklay 1896, 367). Ezzel szemben Alsőmecenzéf lakossága a tíz év alatt 16%-kal, Felsőmecenzéfé még ennél is többel, közel 22%-kal csökkent. A kivándoroltak aztán legfeljebb már csak látogatóba tértek vissza (Borovszky-Sziklay 1896, 369). Az amerikai kivándorlási hullám 1880 körül kezdődött, s az első világháborúig tartott. Az 1920-30-as években is nehéz volt a megélhetés, mert sok hámor kénytelen volt leállni, mivel az olcsó gyári kapák elárasztották a piacot. Ezután sokan kereskedők lettek, számos környező faluban mecenzéfi boltos volt. Az 1930-as évek végén, 40-es évek elején a fegyverkezés következtében föllendült a német gyáripar, sok mecenzéfi is talált ott munkát, legtöbbjük a háború végéig ott dolgozott. Többen 1944-ben visszajöttek, de jó néhányan végleg kinnmaradtak42. 1945 januárjában a németek viszszavonulásával néhány családot evakuáltak, de a mecenzéfi lakosság zöme nem akarta elhagyni szülőhelyét. Akkor még nem tudták, mi vár a város lakosságára. Alsómecenzéfről 135, Felsőmecenzéfről 50 férfit és nőt gyűjtöttek öszsze, mint háborús bűnöst, és szállítottak oroszországi kényszermunkára. 17-52 év közöttiek voltak, legtöbbjüket 1945. február 11-én deportálták. Háromnapos munkára gyűjtötték az embereket, de csak öt év múlva térhettek haza, akkor is Oroszországból előbb Németországba szállították őket, hárman-négyen kinn is maradtak, a többiek Berlinen át tudtak hazajönni, már akik túlélték. A háború 42 Mi is listán voltunk a nővéremmel, de mi a GPU-nak főztünk, hát nem vittek el. Ezek mind ártatlanok voltak, nem háborús bűnösök. Néhány napos munkára gyűjtötték őket, és sokat aztán sohase láttunk közülük (Adatközlő: Schmiedl Ella, sz. 1926). 61
