Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

jorországból származnak, s szavokejtése olly durva és különös, hogy más rokon ajkúak alig érthetik meg. Az 1715. évi összeírás a két mecenzéf óriási mérvű pusztulását jelzi (Fényes 1851, III: 75. Nyelvükről lásd még Borovszky-Sziklay 1896, 379). Az 1773. évi összeírásban mindkét Mecenzéf katolikus parókiával rendelkező mezővárosként szerepel, ahol egy-egy iskolamester működik (Borovszky-Sziklay 1896, 516). Fényes Elek 1851-ben megjelent munkájában azt írja, hogy Alsómecenzéfen 3250 római katolikus és 5 evangélikus él, s a városban katolikus parókia és templom található. Felsőmecenzéfen ugyanekkor 1949 katolikus lakos volt, s ugyancsak katolikus parókia és templom (Lexicon Locorum 1920, 5). Az 1857. évi népszámláláskor Alsómecenzéf lakosai 100%ban római katolikus vallásúak39. Az 1890. évi népszámláláskor a 2683 alsómecenzéfi lakosból 2614 katolikus (Borovszky-Sziklay 1896, 322), s ugyanilyen vallású Felsőmecenzéf 1116 lakosának túlnyomó többsége is (Borovszky -Sziklay 1896, 329). Bő száz évvel később, 1991-ben a 3870 lakosból 2620- an vallották magukat római katolikusnak, 94-en görög katolikusnak, 38-an evangélikusnak, 15-en reformátusnak, 1 pravoszlávnak és 9-en egyéb vallásúnak. 313 fő hitetlennek vallotta magát, 780 esetben pedig a vallási hovatartozás nem volt megállapítható.

Az alsómecenzéfi templom a 15. századból való gótikus építmény, melyet 1735-ben barokk stílusban átépítettek (VSOS 2: 244). A felsőmecenzéfi templom 1777-ből (Borovszky-Sziklay 1896, 329; Révai 1913. 7. köt. 338), más források szerint 1773-ból való (VSOS 2: 244), melynek díszes főoltára a premontreiek régi jászói templomából került ki (Borovszky-Sziklay 1896, 329; Révai 1913. 7. köt. 338). A felsőmecenzéfiek a rozsnyói püspökséghez, míg az alsómecenzéfiek a kassai egyházmegyéhez tartoznak. Ennek az az oka, hogy az alsómecenzéfiek összetűzésbe kerültek a jászói prépostsággal az erdők miatt. Mivel nem tudtak egyezségre jutni, átálltak a lutheránus hitre, s mintegy 80 évig ezt a vallást követték. A kassai egyházmegye beavatkozása révén lettek ismét katolikusok. Ennek az emlékét őrzi napjainkban is ez a kétfelé tartozás.

A lakosság etnikai összetételét vizsgálva a következőket tapasztaljuk. Az 1773. évi Lexicon Locorum egyértelműen német (Germanica) településként jelölte mindkét Mecenzéfet (Lexicon Locorum 1920, 5). Fényes Elek Alsómecenzéfet német, Felsőmecenzéfet német-tót mezővárosnak nevezte (Fényes 1851, III: 75). A századforduló táján megjelent vármegye-monográfiában utalást találunk arra, hogy legújabban Szepességbó'l Hetmanóczrói sokan beköltöztek, miáltal Felső-Meczenzéf mostani lakosságának közel egy negyede tót ajkúvá lett (Borovszky-Sziklay 1896, 329). A Révai Nagy Lexikona Alsómecenzéf esetében német és magyar (Révai 1915. 13. köt. 523), Felsőmecenzéfnél német, tót és magyar lakosokat említ (Révai 1913. 7. köt. 338), akik vasiparukról, ásó- és kapagyártásukról, vashámoraikról, illetve bányászatukról híresek. A legutóbbi hivatalos népszámláláskor a 3870 lakosból 2710 szlováknak, 675 németnek,

39 Kassai járási levéltár. Az 1857. évi népszámlálás házankénti összeírás ívei.

59