Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
cseh nemzetiségűnek. Ettől lényegesen a két éwel későbbi statisztikai kimutatás sem különbözik, itt 844 szlovákot, 445 magyart és 2 cseh nemzetiségűt említenek, s érdekes módon zsidó nemzetiség (Židovská národnosť) is szerepel, ahová tartozónak ketten vallották magukat. Makranc azon kevés települések közé tartozik, ahol nem élnek cigányok. Az első világháborút megelőző és követő években Makrancról is többen keresték megélhetésüket a tengerentúlon. Bár a Borovszky-féle vármegye-monográfia Makrancot azon települések közé sorolja, ahol a szaporodás megfelel az országos átlagnak (Borovszky-Sziklay 1896, 368), tehát a kivándorlás nem vonta el túlzott mértékben a lakosságot. Ennek ellenére a községi krónika utal a nagyszámú amerikai kivándorlókra. A második világháborút megelőző időszakban négy-öt zsidó család élt a faluban, kereskedők voltak, boltjuk volt. Az első transzporttal deportálták őket. Ám nemcsak zsidókat deportáltak. A második világháború végén a makranciakat sem kerülte el az úgynevezett málenkij robot. Makrancról négy férfit vittek kényszermunkára. Egyikük később, az 1990-es évek elején a községi krónikát vezette, amiben leírta élményeit a szibériai kényszermunkáról, ahol maga is több mint nyolc évet töltött. A szlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény következtében Makrancról egy családot - Jakab Pál kántort és családját - telepítették ki Kecskédre, egy Tatabánya melletti németfaluba. Helyükre Munkácsiék kerültek Bükkszentkeresztről. Ők megtelepedtek a faluban, a gyerekeik is itt alapítottak családot. Az itteni magyar környezetben még inkább magyarokká lettek, otthon a családban is magyarul beszélnek, hasonlóan a makranciak többségéhez. Csehországi deportálásokra innét nem került sor. Összességében elmondható, hogy Makranc fejlődő falu, lakosainak száma évről évre nő. A fiatalok szívesen maradnak, sok új ház épült az utóbbi években is a faluban. A makranciak eredetüket tekintve vegyes nemzetiségűek. Jelenleg a falu lakosságának közel kétharmad része vallja magát szlovák nemzetiségűnek, s egyharmad része magyarnak. Annak ellenére, hogy - saját megítélésük szerint - Makranc mintegy 95%-ban magyar falu, ahol három-négy tiszta szlovák és néhány szlovák-magyar vegyes házasságú család él. Nemzetiségi problémák nincsenek a faluban. Általában mindenki beszéli mindkét nyelvet. A mindennapi érintkezés nyelve többnyire a magyar. A szentmisék a templomban magyarul folynak. A községi hivatalban az üléseket magyarul tartják, a nyilvános közgyűléseken mindenki olyan nyelven szól, amilyenen akar, de általában magyarul. Ilyenkor megkérdezik a jelenlévőket, hogy kéri-e valaki a tolmácsolást. Ha előfordult, hogy kérte valaki, akkor a polgármester fordította le szlovákra. A jegyzőkönyvet viszont minden esetben szlovák nyelven írják. Óvoda, iskola szlovák nyelvű működik a faluban. Hat-hét gyerek a szomszédos Szepsibe jár magyar iskolába. A szlovák iskola létével a szülők egyetértenek, mert fontosabbnak tartják a szlovák nyelv ismeretét, mint a magyarét. Mondják ezt annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert iskolába beíratott gyermekeiknek nagyon gyakran problémát okoz a szlovák nyelv, hiszen otthon nem ezt használják. Ám az utóbbi időben - különösen az újonnan kialakult vál-57
