Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Makranc Falu a történeti Abaúj vármegye csereháti járásában. 1920-38 között, majd 1945-től Csehszlovákiához tartozott. Ma Szlovákiában, a Kassa vidéki járásban található, szlovák neve Mokrance (Seresné 1983, 276; VSOS 2: 268). A falut 1986-ban Szepsihez csatolták, ám ez a „kényszerházasság“ csak négy évig tartott, 1990-ben ismét önállósult36. A falu a 18. század elején a török betörések és a rendi felkelések következtében szinte teljesen elnéptelenedett, 1715-ben egy, 1720-ban három háztartást írtak össze Makrancon (VSOS 2, 268; Borovszky-Sziklay 1896, 516). A későbbiek során a Perényiek népesítették be ismét (Csíkvári 1939, 196). A falu lakóinak vallási összetételére vonatkozóan a következő adatokkal rendelkezünk: Az 1773. évi összeírás e tekintetben nem használható, mert Makranc az idő tájt nem parokiális hely (Lexicon Locorum 1920, 4). Egy 1806. évi egyházi összeírásból viszont tudjuk, hogy ekkor római katolikusok és reformátusok mellett 59 görög katolikus is élt a faluban, akik a szesztai anyaegyházhoz tartoztak. Tiszta görög katolikus házaspár 6 volt, 11 esetben az egyik fél római katolikus hitvallású volt (Udvari 1990, 89). Fényes Elek a 19. század közepén megjelent geográfiai szótárában azt közli, hogy Makrancnak 820 katolikus, 7 evangélikus, 64 református és 26 zsidó lakosa, valamint két - egy katolikus és egy református — fflia temploma van (Fényes 1851, III: 63). 1938-ban 880 római katolikus, 43 görög katolikus, 6 református és 26 izraelita élt a faluban (Csíkvári 1939, 196). Az 1991-es népszámlálás adatai szerint az 1290 lakosból 1174 vallotta magát római katolikusnak, 16 görög katolikusnak, 6 reformátusnak, 4 evangélikusnak, 1 egyéb vallásúnak, 5-en vallás nélkülinek mondták magukat, 84 személy esetében pedig a vallási hovatartozás nem volt megállapítható. Makranc tehát erősen katolikus falu, s a környéken is hithű, templomba járó katolikusokként tartják őket számon. Katolikus temploma van, Szepsi leányegyházaként működik. A falu etnikai viszonyait tekintve érdekes kép tárul elénk. Csíkvári azt írja, hogy Perényi 1715 után római katolikus és református magyarokkal népesítette be a falut (Csíkvári 1939, 196). Az 1773. évi helységnévtárban is magyar faluként említik. Az 1806-os összeírásból tudjuk, hogy az akkor itt élő görög katolikusok prédikációs nyelve a szlovák volt (Udvari 1990, 89). Fényes Elek magyar faluként említette a 19. század közepén (Fényes 1851, III: 63). Emellett néhány német családot is említenek a források (Csíkvári 1939, 196). A 19-20. század fordulóján magyar és tót ajkú lakosai voltak (Borovszky-Sziklay 1896, 305; Csíkvári 1939, 196). 1880-1920 között a magyarság rohamosan fogyott, 1920- ra 192 volt a magyar, 486 a tót anyanyelvűek száma. 1938-ban a 955 lakos 5 kivételével magyar anyanyelvű volt (Csíkvári 1939, 196). Az 1991. évi népszámláláskor 844-en vallották magukat szlováknak, 439-en magyarnak, 2-en pedig 36 Lásd a községi krónikában olvasható bejegyzést (Megtalálható a községházán). 56
