Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)

3. Települések szerinti áttekintés

A második világháború elvonulása után néhányan menekülni voltak kényte­lenek a faluból, mint például Striminszki Lajos, akinek a háborúban katonaként „rangja volt“, szakaszvezető volt a magyar hadseregben. Az üldözés elől átszö­kött Szögligetre a bátyjához, s néhány hét múlva tért csak vissza falujába 1945 tavaszán. Két másik társának, Csobádi Istvánnak és Csikó Józsefnek viszont nem sikerült elbújnia, őket Tiszakécskére vitték munkaszolgálatra. Oroszorszá­gi kényszermunkára a visszaemlékezések szerint két férfit, Cseh Sándort és Ko­vács Lajost hurcolták el. Csak háromnapos munkára gyűjtötték őket, aztán 4-5 év után jöttek haza. Az egyik 16 éves volt, ő nem is volt katona. A másik kato­na volt, szökött haza, elfogták, úgy hurcolták el. Egy birtokomban lévő össze­írásban - Elhurcoltak névsora falvak és nevek szerint - Miller Sándor neve sze­repel25. További deportálások, kitelepítések nem voltak a faluból, így sem Ma­gyarországra, sem Csehországba nem vittek el embereket, családokat. Ezt egyesek azzal magyarázzák, hogy olyan komisszár volt, Pavlina nevezetű szlovák ember, ide nősült a faluba, aki nem engedte, hogy elhurcolják a népet. Néhány fiatal ugyan elment Csehországba dolgozni, de ők maguktól mentek, senki nem kényszerítette őket. Jablonca napjainkban az elöregedő falvak közé tartozik, sok lakatlan ház akad itt. Mivel a település gyönyörű fekvésű, az utóbbi években kezd elterjedni, hogy kassai családok hétvégi házat vásárolnak a faluban. Jelenleg két kassai családnak van itt háza, ők szlovákok, de magyarul is beszélnek. A helyi lakos­ság túlnyomórészt idős, nyugdíjas, fiatalok nagyon kevesen vannak. Közülük so­kan elköltöztek Rozsnyóra, mert itt nem lehetett építkezni. Ennek következté­ben gyerek is kevés van a faluban. Óvodába nyolcan-tízen járnak, ezért az óvo­da csak délig üzemel, délben a gyerekek hazamennek. Az iskolai oktatás 1971- ben szűnt meg, azóta a gyerekek a szomszédos Almásra járnak magyar iskolá­ba. A falu lakói megkeseredett, bezárkózó embereknek tűntek ottjártamkor. A beszélgetések során többen is fölhozták, hogy gyűlölet él a faluban, kihalt az emberekből a szeretet. Szomorú látványt nyújtott a rendkívül rossz állapotban lévő katolikus templom. Bár a falu jövőjét illetően némi reménnyel kecsegtet a református gyülekezetnek az építési és felújítási munkálatok során megvalósult összefogása. Sokan az új lelkésznő tevékenységét tekintve mégis bizakodva néznek a jövőbe. Jánok Népes település a Bódva és a Kanyapta összefolyásának közelében a történe­ti Abaúj, Torna és Borsod megyék határában. A falu előbb Abaúj vármegye cse­reháti járásához, majd 1881-től Abaúj-Torna vármegye tornai, 1938-45 között csereháti járásához tartozott. A trianoni döntés következtében 1920-38 között, majd 1945-től ismét Csehszlovákiához csatolták (Seresné 1983,193). Jelenleg 25 A dokumentumot a Csemadok rozsnyói irodájában bocsátották rendelkezésemre, amit ezúton is köszönök. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom