Bodnár Mónika: Etnikai és felekezeti viszonyok a Felső-Bódva völgyében a 20. században - Interethnica 1. (Komárom-Dunaszerdahely, 2002)
3. Települések szerinti áttekintés
Mint az előzőekben kiderült, a 18. században a cigányok kovácsmunkából éltek. Napjainkban zömében munkanélküliek, semmiféle szakképesítéssel nem rendelkeznek. A háború utáni években élt itt egy Bobo, vagy más néven Zsiga nevű zenész is, bár ő nem áji, hanem hacsavai születésű volt, csak ide nősült. A tornai cigányokkal muzsikált, búcsúkon, szepsi kocsmákban stb. Franciaországot is megjárta, nagyon tehetséges volt, de fiai közül egyik sem vitte tovább apja örökségét. A cigányok egymás között olykor cigány nyelven beszélnek, de általánosnak a magyar nyelv használata mondható. Ájban általában mindenki beszél magyarul, a beköltözött szlovákok is megtanulták, de a községi hangosbemondóban a hirdetés mindkét nyelven elhangzik, kétszer hirdetnek magyarul, egy alkalommal szlovák nyelven. Mint az egész térséget, így ezt a települést is nagymértékben sújtotta az amerikai kivándorlás. A községi krónika szerint ez a folyamat különösen az első világháború utáni években, főleg 1920-23 között erősödött fel, nagy valószínűséggel azonban már a századforduló táján sem volt ismeretlen. Erre utal, hogy 1880-1910 között 502-ről 394-re apadt a lakosság száma (VSOS 3: 209). Ezután alig akadt a községben olyan család, amelynek egy-egy hozzátartozója ki ne vándorolt volna. Célországként legtöbb esetben az Amerikai Egyesült Államokat említhetjük. Egyesek később visszatértek, de sokan ott alapítottak családot. Még a második világháború után is települtek ki néhányan hozzátartozóik után. A második világháború utáni oroszországi kényszermunka az ájiakat nem sújtotta, ugyanis nem volt kit elvinni, mert 1945. január 4-én minden még otthon levő civil férfit besoroztak tartalékos katonának. Ez az akció kb. 15 embert érintett. A katonák közül sokan fogságba estek, de javarészt szeptemberben a búcsúra hazaértek. Néhányukat útban hazafelé Csehország területén, Čáslavban szedték le a vonatról, így lettek hadifoglyok. A háború utáni időszak retorziói - a Magyarországra való kitelepítés és a csehországi deportálás - Áj lakosságát nem érintette10. Erről az időszakról ez olvasható a községi krónikában: A reszlovakizálás községünkben úgy zajlott le 1948 nyarán, hogy a nép reggel indult volna kaszálni a hegyre, de a falu közepén megállították őket a csendőrök és mondták, hogy miről van szó. Összegyülekezett a nép a korcsma előtt, és ott tanakodott egész nap, hogy mitévők legyenek. Végül is egymást megbátorították és szépen mindenki aláírta a reszlovakizálásról szóló ívet, mely alapján megkapták az igazolást, hogy szlovák nemzetiségűek lettek. Az 1991. évi népszámlálás adatai szerint a falu összlakosságának (334 fő) 47%-a aktív korú. Többségüknek - 88%-uknak - nem helyben van a megélheté-10 Egy áji származású családot deportáltak Csehországba, Szabó Lajost és családját. Szabó Lajos vitézséget kapott, s a címmel együtt birtokhoz is jutott Dobogón (Dobogov). Onnét telepítették ki őket 1946 novemberében, s majd csak 1949 januárjában térhettek vissza szülőföldjükre. Adatközlő: Farkas Rózsa polgármester. 24
