Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt és a Magyar Nemzeti Párt történetéhez 1920-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 7. (Somorja, 2017)

Dokumentumok

klubunk javaslatomra elnökét arra utasította, hogy a teán részt ne vegyen s az elmaradás kimentését szolgáló általam javasolt levelet küldte a köztársaság elnökéhez, melyet dr. Lelley Jenő képviselő társammal együtt vittünk el az elnök kancellárjához.

1921. április hó 29-én a köztársaság elnöke kihallgatásra hívott meg, melyen megjelentem és ennek folyományaként az elnök kifejezett kívánságára feliratba foglaltam kívánságainkat és sérelmeinket és posta útján juttattam rendeltetési helyére.

Azóta több ízben fordultam a köztársaság elnökéhez különféle ügyekben.

Számtalanszor interveniáltam a minisztereknél.

A pártszervezési munkában a legfőbb súlyt helyeztem pártprogramunk ismertetésére, különösen a magasabb politikai és emberi szempontokra vonatkoztatva azt.

36 népgyűlésen vettem részt, melyek közül megemlítem Beregszász, Ungvár, Vaján, Léva, Érsekújvár, Komáromot, Késmárkot.

Számtalan újságcikkben foglalkoztam a pártprogram és az általános politikai kérdésekkel.

Az ellenzéki pártok közös bizottságának létesítését dr. Petrogalli Oszkár kezdeményezésére 1920. október 3-án tartott pöstyéni pártvezetőségi ülésén vetettem fel, melynek eredménye az ugyanazon év december 7-én tartott ótátrafüredi pártközi konferencia és a szövetkezés létrejötte.

Társadalmi téren különösen a gazdatársadalmi szervezetekben és szövetkezeti mozgalmakban folyt közéleti működésemnek legnagyobb része, melynek felsorolását hosszadalmas és közismert volta miatt mellőzni vagyok kénytelen.

Meg kell még említenem a közös bizottság sajtóosztályában a sajtó megszervezése és a sajtóirodák létesítésében és adminisztrálásában végzett munkámat.

Igen tisztelt Uraim!

Politikai működésemnek kronologikus sorrendben való felsorolása után át akarok tárni azokra az irányvonalakra, melyek politikánkat eddig vezették és amelyeket ezentúl magunk elé akarunk tűzni.

Igen tisztelt Uraim! Amikor mi ebben az államban annak törvényei szerint a politika porondjára léptünk, bennünket két alapgondolat vezetett és vezet ma is.

Állandó és folytonos vádlók akarunk lenni! Vádolni akarjuk azokat, akik a mai Európát a népek önrendelkezési joga alapján hirdették megalkotni és akik ezzel az ideállal a legrútabbul visszaélve, büntető expedíciót indítottak és a népek millióit fosztották meg attól, a mai kultúrfokon álló népektől meg nem vonható jogtól, hogy sorsukat önmaguk határozzák meg. Semmikor sem fogunk megszűnni messzehallhatóan a világba kiáltani a magyar nemzeten elkövetett igazságtalanságot és soha nem adjuk fel reményét annak, hogy majdan a világ ítélőszékében bírái lehessünk mi, vagy azok a sorsosztályosaink, kik utánunk következnek, a mai kor hatalmasainak. Ez az egyik vezérgondolatunk.

A másik, hogy a reánk kényszerített állami kötelékben élő nemzetünk védelmét a politika útjain is lehetővé tegyük és megtarthassuk a jövendő részére. Ez a védelem ismét két fő irányban folyik. Az egyik a belpolitikai életben való tevékenység, a másik a külföld közvéleményének informálása és a nemzetközi kapcsolat létesítésére való törekvés és pedig addig a határig, amíg azt nekünk, mint nemzeti kisebbségnek a nemzetközi szerződések és az ezeknek megfelelő törvények lehetségessé teszik.

Az állam belső politikai életében való részvétel a legnagyobb nehézségekbe ütközik. Ezek a nehézségek elsősorban az uralmon lévő nemzeti politika és a mindenkori kormányoknak jogos követeléseinktől való teljes elzárkózása folytán keletkeznek. Egyre másra alkalmazzák a nemzeti elnyomatás és üldözés legkülönfélébb módjait ellenünk és egyetlen60