Angyal Béla: Dokumentumok az Országos Magyar Kisgazda Földmíves és Kisiparos Párt és a Magyar Nemzeti Párt történetéhez 1920-1936 - Fontes Historiae Hungarorum 7. (Somorja, 2017)

Dokumentumok

meljelenti, hogy Kassa és Ungvár vidéki gazdaközönség szeretettel köszönti a nagygyűlést. Dusza János pelsőci ref. lelkész, rövid lesz - úgymond -, amit meg akar mondani, azt megmondja magyaros rövidséggel. Szlovenszkóban a nép éhezik. Amit az Isten adott, azt el akarják venni tőlünk. Javasolja, mondja ki a nagygyűlés, hogy a tót testvéreket szeretettel öleljük szívünkre, a tótajkú földmívesek szövetségét - annál is inkább, mert azt maguk kérik - megszervezik s a gazdasági egyesület vezetőségének bizalmat és köszönetét szavaznak. E szent nap emléke forrassza össze szíveinket s akkor a pokol kapui sem fognak erőt venni rajtuk - úgymond. Andrik Pál talpraesett beszédében a tótság éhségéről beszél. Nincs, ki segítsen rajtunk - mondja. Hová menjünk, fölfelé, talán a Királyhegyre. Menjünk lefelé, ott várnak testvéreink, kiknek szíve megesik rajtunk. Kéri a magyar testvéreket, könyörüljenek meg rajtuk, adjanak kenyeret, kenyérnek valót, ők. (Felkiáltások: Adunk, hogyne adnánk!) Az elnöknek köszöni azt a megtiszteltetést, amelyben a tót testvéreket részesítette és őket üdvözölte. Pápszsik Andor kisgazda általános derültséget keltve humoros hangoktól, színes elmésségektől sziporkázó beszédében többek között kijelenti, hogy aki a vetőmagkérdésből politikát csinál, az süsse meg is magának a politikát. Határozati javaslatot terjeszt be az idei termés felhasználása és értékesítése ügyében a szabad kereskedelem iránt, melyet Szent-lványi József elnök a nagygyűlés meghallgatása után határozatként kimond. Dr. Törköly József, a gazdasági egyesület ügyésze statisztikai adatokkal bizonyítja be azon tarthatatlan helyzetet, mely a vámőrlésben jelenleg fennáll. Kenyérlisztünk táperőben szegény, a legszegényebb néposztály élelmét képező kenyérből nemcsak hogy nincs elég, de ami kevés van, az sem táplál - úgymond. Tartalmas beszéde végén határozati javaslatot nyújt be a vámőrlésnél a pénzért való őrlés s általában az egész vámőrlés rendezése iránt. A cseh-szlovák köztársaságban a cseheknél pénzért őrölnek, legyen így Szlovenszkóban is. A javaslat határozatként kimondatott. Fodor Jenő, a Gömör- Nógrádi Gazdasági Egyesület igazgatója állott fel ezután szólásra s igazi szónoki hévvel, nagy szaktudással fejtegette a földmíves szövetségek megszervezésének fontosságát s tette megjelentését a gazdaszervezkedésről. Megígérte, hogy a tót földmívesek szövetségét - ezek már kifejezett kérelmére is - készséggel megszervezik s a gazdák szervezkedésének szükségességét meggyőző érvekkel bizonyítja, e tekintetben az internacionalizmus hívének vallotta magát, minden félreértés kikerülése végett határozottan kijelentvén, hogy egyebekben rendületlenül a faji és nemzeti jelleg megóvásának és sérthetetlenségének álláspontjára helyezkedik s a hazátlanságot nem ismeri. Az eddigi szervezkedés zászlóvivőjének, agilis igazgatójának lelkes szavait zúgó éljenzéssel fogadta a gazdák hatalmas tábora. Mács József kisgazda volt az utolsó szónok. Szükségünk van a tömörülésre - mondja -, hogy erőt fejthessünk ki és kenyeret adhassunk. A mi szervezkedésünk mindenkinek a boldogulására van. Élénk színekkel festi a tisztviselők nyomorát, kenyértelenségét, éhségét (Fölkiáltások: Adunk nekik!), összetartásra hívja fel társadalmat. Szent-lvány József elnök zárószavaiban nagy általánosságban a nagygyűlés állásfoglalását összegzi s örömét fejezi ki, hogy a gazdatársadalom öntudatra ébredt. A szervezkedésről szólva azt az intelmet intézte a gazdákhoz, hogy érdekeik megvédése mellett tartsanak ki, hogy így az összes mezőgazdasági termények szabad forgalmának biztosítása mielőbb elérhető legyen. Szívélyesen üdvözli a nagygyűlést, kéri, hogy a megyei zsupán elé való felvonulásban is méltóságteljesen viselkedjenek s Isten áldását kívánva a munkára, a nagygyűlést bezárta. És most következett a nagygyűlés egyik legszebb, legmeghatóbb, szemünkben könnyet, lelkűnkben magasztos érzéseket fakasztó fenséges mozzanata. A tízezer főnyi sokaság minden jel, minden megbeszélés nélkül, talán kizárólag a múlt hagyományainak szívet megka38