Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Az Egyesült Magyar Párt pozsonyi helyi szervezete körülbelül 150 tagja megbeszélte, hogy 1939. április 23-án, vasárnap d.e. közös kirándulást rendez. A 150 taghoz útközben még körülbelül 150-en csatlakoztak, és így a városból mintegy 300-an indultak el a közös kirándulásra. Kint a város határában egypár tornagyakorlatot és menetelési gyakorlatot végeztek, majd 12 óra után csoportosan visszaindultak a városba. A város határában szembetalálták magukat 20 állig felfegyverzett és gépfegyveres Hlinka gárdistával dr. Vašek Antal44 pozsonyi városházi tisztviselő vezetésével, valamint egy 4 tagból álló rendőri különítménnyel, ezek énekszó mellett haladó magyar csoportot a leggorombább gyalázások mellett (disznó magyarok, Horthy-betyárok, tatárok stb.) megállították és minden ok és indokolás nélkül puskatussal kezdték verni ezeket. A rendőri különítmény vezetője a gárdistákat igyekezett visszatartani, akik azonban a rendőri felszólításnak nem engedelmeskedtek és a csoport kirándulása rendezőjeként jelentkező Bikszárdy Vincét a pozsonyi helyi szervezet elnöki tanácsának tagját szuronyok között elvezették. A rendőri különítmény vezetőjének sikerült ezután a gárdistákat visszatartani és ugyanő felszólította a kirándulókat, hogy négyes ötös csoportokban térjenek vissza a városba. Dr. Vašek ezalatt erősítést kért a Hlinka Gárdától, és mikor ez az erősítés nehéz gépfegyverekkel megérkezett, a még helyszínen tartózkodó körülbelül 40 embert bekerítették, puskatussal agyba-főbe verték, az árokban vérben fekvő embereket rugdosták és felkényszerítették a félholt embereket egy ott várakozó tehergépkocsira. Mindezt természetesen a tüzelésre kész nehéz gépfegyverek mellett történt. A csoport ezután elindult és dr. Vašek utasítására a már békésen hazafelé tartó embereket összefogdosták, és így mintegy 65 embert kísértek be a dohánygyárral szemben lévő Hlinka Gárda laktanyájába. A tehergépkocsiból kiszálló embereknek a Hlinka gárdisták sorfala között kellett végig vonulniuk, akik puskatussal, korbáccsal, sőt még dobverővel is verték őket. A laktanya udvarán a csoportból kiválasztottak 6 vezetőt, ezeket falhoz állították, velük szemben felállítottak egy nehézgépfegyvert, mikor az abban a percben megérkező rendőrtiszt a szerencsétleneket a biztos haláltól megmentette. Az embereket erre egy istállóba terelték, súlyos ütlegelések és rúgások mellett, onnan egyenként rángatták ki az embereket egy pincehelyiségbe vitték, ahol őket félholtra verték. Ezekből az emberekből vallomást akartak kicsikarni, hogy egy tiltott katonai organizációról van szó és meg akarták tudni a vezetőnek a nevét. A súlyos sérültek láttára a csoportban tartózkodó Bikszárdy Vince, akit már a laktanya udvarán találtak, a később bekísértek, újból jelentkezett, hogy ő a kirándulásnak rendezője. Erre Bikszárdy Vincét 3 gárdista úgy ütlegelte, hogy ismételten a földre rogyott. A válogatott kínzások d.u. fél négy óráig tartottak, amikor a rendőrségi tolonckocsi megjelent és megkezdte a szerencsétleneknek a rendőrségre való átszállítását. Az átszállítás 11-es csoportokban történt, tehát kb. este 10 óráig tartott és ezen idő alatt a kínzások és verések egy percig sem szüneteltek. A letartóztatottak közül Bikszárdyt és még egy mérnököt azonban nem adták ki a rendőrségnek, hanem a laktanyából a Hlinka Gárda főparancsnokságára kisérték, ahol egy pincehelyiségben együttesen és külön-külön ököllel, korbáccsal és puskatussal verték őket, amikor is az egyedüli indok a disznó magyar, Horthy-betyár, tatárok, büdös kapitány, kell-e nektek piros, fehér, zöld, kell-e nektek himnusz stb. voltak. 44 Anton Vašek egyike volt a legelvakultabb gárdistáknak, aki a későbbiekben fontos szerepet játszott a szlovákiai zsidók holokausztjában is. A háború után a Népbíróság halálra ítélte és kivégezték. 73
