Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Ha el is érkeztünk béketűrésünk végső határához, ha részünkről nem is fog semmi sem bekövetkezni, ami ellenkeznék jog- és törvénytiszteletünkkel, azért csorbítatlan nemzeti öntudatunk mégis megálljt parancsol. Eddig süket fülekre találtunk akkor, amikor sérelmeinkre orvoslást, követeléseinkre teljesítést kértünk, és süket fülekre találtunk akkor is, amikor felajánlkoztunk a testvéri együttműködésre és építő munkára. További hasonló lépésünk most már megalázkodással volna egyértelmű, vagy azt a hitet kelthetné, hogy gyengének érezzük magunkat. Mi változatlanul fenntartjuk keresztény és nemzeti meggyőződésünket, keresztény harci modorunkat. Magyar Testvéreim! Teljesítsétek ezentúl is minden állampolgári kötelességeteket, éljetek feltétlenül a közélet bármely ágában törvényen alapuló jogainkkal, de tiltakozzatok minden fórum előtt törvényes eszközökkel a jogfosztások és sérelmek ellen. Tiltakozásaink jeléül további utasításomig kulturális téren ne rendezzetek semmit és mások kezdeményezte rendezésektől tartsátok magatokat távol. Sajtónktól is megfosztottak, elnémulnak majd egy ideig a magyar kultúra terén, de némaságunk minden szónál hangosabban fogja hirdetni igazunkat és fogja felhívni a figyelmet a mi itteni sorsunkra! A magyar történelem megtanított arra, hogy vannak idők és viszonyok, amikor ez az egyedül követhető út. A mi élni akarásunk meg nem gyöngült, a mi igazságunk el nem halványult, nemzeti becsületünk tisztán ragyog, mi adott szavunkat soha meg nem szegtük, minket a küzdelmek sohasem fognak megriasztani, vagy arra indítani, hogy bármiről is lemondjunk, ami az isteni és emberi jogok szerint megillet. Magyar Testvéreim! Egységesen és bízó lélekkel térjünk rá erre az új útra, igazságot akarunk. Az Úristen velünk lesz. Nyílt levél Tiso szlovák miniszterelnökhöz Pozsony, április 21. Esterházy János gróf, a szlovákiai magyarság vezetője az alábbi nyílt levelet intézte Tiso miniszterelnökhöz: Miniszterelnök Úr! A szlovák sajtóiroda tegnapi közlése szerint az országos hivatal beszüntette a szlovákiai magyarság egyetlen kulturális és népművelési országos szervezetének, a SzMKE-nek működését és elrendelte annak feloszlatását. Nemcsak mint a kormány elnökéhez fordulok emiatt Miniszterelnök Úrhoz, hanem mint a szlovák állam jelenlegi fejéhez is, akinek szívén kell viselnie az állam minden polgárának, tehát a magyaroknak sorsát is, és éppen az államépítés első nehéz munkájában különösen kell gondoskodnia arról, hogy semmilyen elhamarkodott és soviniszta hatósági intézkedés ne zavarja meg a konszolidációhoz annyira szükséges nyugodt és békés légkört. Csak röviden mutatok reá a betiltás megokolásának teljesen alaptalan és erőszakolt voltára, mert köztudomású, hogy a SzMKE országos közgyűlése már több mint két hónapja módosította alapszabályait és ezzel kapcsolatban székhelyéül Pozsonyt jelölte ki. Az ilyértelmű módosítást jóváhagyás végett a kormány elé terjesztette. így tehát maga a SzMKE volt az, amely számolt a határváltozás következtében beállott helyzettel és a törvények által előírt módon tette meg a lépéseket, hogy a SzMKE működését beleillessze a mostani új állami rendbe. Még a nem jogász előtt is nyilvánvalónak kell lennie, hogy a SzMKE arra a jogfosztást jelentő beszüntetésre semmilyen okot nem adott. Ha pedig a kormány erre a jogfosztásra más megoldást akarna találni, úgy erre nézve is már most kijelenthetem azt, hogy nekünk, 57
