Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
A kormánynyilatkozatnak az iskolaügyekkel foglalkozó része tulajdonképpen még csak általánosságban mozog. Teljesen magamévá teszem a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy az iskolákban keresztény nemzeti szellemnek kell uralkodni. Nagy haladás ez a múlthoz képest, amikor a cseh-szlovák uralom az iskolát az elnemzetlenítés és a keresztényellenes irányzat eszközévé tette. Konkrétebb kijelentéseket kell azonban várnunk a nemzetiségi iskolákról, mert a miniszterelnök úr nyilatkozata alapján joggal aggódhatunk amiatt, hogy az iskolai rendszer egyszerűsítése, az iskolák összevonása a magyar iskolaügy kárára történhet. Nem tudjuk azt sem, mennyire akar gondoskodni a kormány a nemzeti iskolák anyagi helyzetéinek biztosításáról. Nem ismerjük az állami költségvetést, mert azt még nem hozták nyilvánosságra. Mennyit szán a kormány magyar kulturális célokra, ez szintén ismeretlen előttünk. Nagyon sok még a kérdőjel, melyre választ várunk. A magyarság kulturális jogainak és igényeinek elbírálásánál semmiképpen sem fogadhatom el az 1938. december 31-iki népszámlálás eredményét. De nem fogadhatom el semmi olyan más tekintetben sem, ahol a magyaroknak bármely jogát arányszámuktól akarná függővé tenni. Ha nem is tudom kézenfekvőén megcáfolni azt, hogy Szlovákiában csak 67.000 magyar élne, a népszámlálás végrehajtása teljes joggal teszi kérdésessé ennek az eredménynek reális voltát. Bizonyítékokkal rendelkezem, hogy sok helyütt a túlbuzgó összeírok önkényesen állapították meg a magyarok rovására a nemzeti hovatartozandóságot. Másutt hozzá nem értéssel és felületesen történt annak megállapítása, hogy ki milyen nemzetnek a fia. Tudom, hogy nem a kormány utasítására történtek ezek a nagy hibák, viszont azonban fel kell tételeznem, hogy a kormány tudomással bír róluk, és éppen ezért nem is fogja ezeket az adatokat alapul venni a nemzeti csoportok jogainak megállapításánál. A jövő évben esedékes népszámlálásra való tekintettel már most szögezem le azt, hogy mi csak olyan népszámlálást fogadhatunk el mértékadónak, ha mindenki, akit megszámlálnak, személyesen maga tölti ki a népszámlálási lapot. Visszatérve az iskolaügyi és kulturális kérdésekre, megnyugtató eredményre csak akkor juthatunk, ha a kormány módot ad nekünk, magyaroknak arra, hogy úgy, mint az a németekkel is megtörtént, az iskolaügyi miniszter úrral ismertethessük iskolai és kulturális programunkat és megtárgyalhassuk annak minden részletét. Ezen kívül a jövőben minden ellentétet és félreértést kizáró megoldást biztosítana az, ha az iskolaügyi minisztériumban a magyar tannyelvű bármely típusú iskolák felett való felügyelet gyakorlására külön magyar osztályt állítanának fel, amelyben magyarokat alkalmaznának és a magyar iskolák tanfelügyelői is magyarok volnának. A miniszterelnök úr terjedelmes nyilatkozatához csak sűrítve adtam elő álláspontunkat, legfontosabb követeléseinket és legégetőbb panaszainkat. Nem célom, hogy nehézségeket támasszak, mert belátom azt, hogy - mint azt egy miniszter úr ki is jelentette - a kormány ma még a kezdet nehézségeivel, gyermekbetegségek és forradalmi jelenségek kiküszöbölésével túlon is túl el van foglalva. Amit a kormánynyilatkozat tartalmaz, az ma még a legnagyobb részt ígéret. Szeretném, ha részünkre biztató ígéret volna és a fejlemények nem cáfolnák meg bizakodásunkat. De ettől eltekintve, újra leszögezem azt, hogy ma én egyedül képviselem a magyarságot a szlovákiai parlamentben. A reám háruló felelősség tehát sokkal nagyobb, mint akkor volt, amikor több magyar törvényhozó között oszlott meg ez a felelősség. Vállalom a fajommal szemben ezt azzal, hogy jogos követeléseinkből egy jottányit sem fogok engedni és a magyar-szlovák viszonyt sohasem fogom úgy értelmezni, hogy mi itten háttérbe szorulhassunk. Baráti és testvéri együttműködésünk azon múlik, hogy a kormány velünk, magyarokkal mint egyenrangú felekkel bánik-e. A miniszterelnök úr nyilat50
