Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Január 26-án délelőtt dr. Cottely társaságában felkerestem Tiso dr. igen szívélyesen fogadott, úgyhogy megállapíthattam, hogy ilyen barátságos még nem volt velem szemben a november 3-ika óta. Bevezetésül felhoztam neki rögtön panaszként azt, hogy a különböző városi üzemektől a legutóbbi napokban minden előzetes felmondás nélkül elbocsátottak 55 magyar nemzetiségű alkalmazottat, akiknek illetősége legnagyobb részt a visszacsatolt Csallóközben van. Ezen 55 munkás családtagjai száma együttesen kitesz 200 embert. Előzőleg elbocsátottak több különböző üzemből 150 munkást. Ezeknek is kivétel nélkül illetőségük a visszacsatolt területen van. Rámutattam arra, hogy ilyen intézkedések nem alkalmasak Szlovákia és Magyarország között a viszonyt javítani. Kérésem tehát az, intézkedjen haladéktalanul, hogy ezek a szerencsétlen emberek állásukba visszahelyeztessenek. Tiso dr. kijelentette, hogy nagyon szívesen helyt adna kérésemnek abban az esetben, ha a magyar hatóságok beszüntetnék a szlovák egyéneknek a visszacsatolt területről való kiutasítását. Kijelentette Tiso, hogy tegnap, azaz 25-én járt Petravich konzulnál, aki kijelentette neki, hogy magyar részről nem fog semmilyen kiutasítás történni, mire ő megnyugodva távozott onnan és azon volt már, hogy az előbb említett elbocsátott magyar alkalmazottak érdekében kedvező intézkedéseket foganatosít, de sajnos alig hogy hivatalába visszatért a magyar konzulátusról, értesítették arról, hogy a magyar hatóságok 49 családot utasítottak ki a Csallóközből, főleg Hodžovoból (Nemesócsa mellett).35 A tegnapi nap folyamán 19 család megérkezett már Pozsonyba családtagjaikkal együtt szerinte lélekszámban kétszázon felül. A további 30 a mai napon, vonaton érkezik Pozsonyba. Tiso azt mondja, hogy ezeket az embereket nem hagyhatja az utcán koldulni és ennek folytán kénytelen elsősorban magyaroknak felmondani és ideiglenesen ezek helyére az előbb említett ki utasította kát tenni, hogy éhen ne pusztuljanak. Szerinte nem szívesen teszi ezt a retorziót, de másképp magán nem segíthet. Kérésem az volna, hogy az erre illetékes tényezők vizsgálják ki sürgősen ezt az ügyet, hogy igaz-e ilyen formában, ahogy azt Tiso előadta. Kijelentette továbbá Tiso, hogy amennyiben nem fognak több szlovákot kiutasítani Magyarországról, ő sem fogja megengedni, hogy további magyarokat elbocsáttassanak. Ezeket, akiket elbocsátott mostanáig, ellenben nem hajlandó visszavenni, hacsak nem fogja valamiképp megkapni a garanciát arra nézve a magyaroktól, hogy többé ilyen nem fog előfordulni. Általában minden mondatnak a vége a reciprocitást emlegeti. A nemzetiségi jogokról beszélvén rámutattam arra a körülményre, hogy a visszacsatolt területen a szlovákok helyzete lényegesen javul, amióta az civil közigazgatás alá tartozik.36 Ezzel kapcsolatban ígéretet kaptam, hogy egy holnap beadandó beadványomat, melyben kérem a magyar színek használatát, a Himnusz éneklését, valamint a politikai gyűlések engedélyezését, jóvá fogja hagyni. A magyarországi sajtótermék ide való beengedését ugyancsak követelem és hivatkoztam arra, hogy Magyarországra zavartalanul bejár a Slovák és a Slovenská Pravda, tehát ha ő annyit emlegeti a reciprocitást, úgy itt alkalma nyílik neki egyszer olyan formában cselekedni is. Tiso kijelentette, hogy hivatalosan nincs tudomása róla, hogy a visszacsatolt terület szlovák községeibe és szlovák lakossággal rendelkező városokba a lap bemenjen, de érdeklődni fog és ha megállapítja, hogy tényleg úgy van, ahogy ezt én állítom, akkor sem lesz semmi akadálya, hogy egy-két magyarországi lap bejárhasson ide. 35 Hodžovo (Hodzsafalva) egyike volt a húszas években Dél-Szlovákiában a földbirtokreform keretén belül létrehozott szláv telepeknek. A telepítésekkel kapcsolatban lásd Simon Attila: Telepesek és telepes falvak Dél- Szlovákiában a két világháború között. Somorja, Fórum Kisebbségkutató Intézet, 2008. 36 1938. december 21. 45
