Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
erre reá, hogy elnézést kérjek azért, ha nem lehetek mindig és mindenütt ott, ahol azt magyar testvéreim kívánják. Rendelkezésére kívánok állni mindenkinek, de ez csak bizonyos beosztás és sorrend szerint lehetséges. Végtelenül jólesik nekem az a megható ragaszkodás és bizalom, amelyet állandóan tapasztalhatok. Ez tartja távol tőlem a csüggedést, amikor azt látom, hogy amit dolgozom, az sokszor sziszifuszi munka. De nem lesz mindig így, ez az én szent meggyőződésem. Munkánk majd megtermi gyümölcsét. Nincsenek bennem autokrata hajlandóságok. A magyar nép, a magyar érdekek szolgájának tekintem magam, ezért szívesen veszek és kérek bírálatot. De bírálat és bírálat között legyen különbség. Ma, amikor új helyzetben, változott viszonyok között akarjuk megalapozni létünket és jobb jövőnket, amikor sokszor még ismeretlen eredetű és erejű külső tényezőkkel állunk szemben, nem lehet helye a gyűlölködés, kicsinyeskedés és személyeskedés forrásaiból táplálkozó gáncsoskodásnak, ha még úgy bújik is meg a nemzeti érdekek szolgálatának leple mögé. Aki vítőrrel hadakozik, védekezik és várja a riposztra alkalmas pillanatot, az nem tűrheti meg, hogy közben elgáncsolják. De szembenézek az ilyen kísérletekkel is, nem riadok meg tőlük, kitűzött utamról le nem térek miattuk, és módját fogom találni annak, hogy az ilyeneket is visszaszorítsam oda, ahol nem lehetnek ártalmára a mi ügyünknek. Amikor közel fél éve Léván befejeződött pártvezetőségünk ülése és elköszöntünk egymástól, már bennünk élt a bekövetkezendő nagy eseményeknek előérzete. Az előérzet nem csalt. Ha másképp rendelkezett az Úristen reánk vonatkozólag, mint ahogy mi azt reméltük, ez csak pillanatnyilag sújthatott le mindnyájunkat, mert fel kell is mernünk, hogy az Úristen rendelkezése ránk újabb, nagyobb és nemesebb hivatást ró, amelyet büszke öntudattal, bátran és férfiasán kell vállalnunk. Új helyzetünkben sem fog sohasem csökkenni hűségünk, magyarságunké egykori magyar hazánk iránt, ami mellett lelkiismeretesen fogjuk teljesíteni itteni állampolgársági kötelességeinket. Hogy a hűtlenségnek, árulásnak mi a megérdemelt jutalma, azt a közelmúlt eseményeiből is tapasztalhattuk. A hűség jutalmát pedig most elsősorban lássuk abban, hogy felemelt fővel, mocsoktalan, hófehéren tiszta, Szűz Máriás lobogónkkal állhatunk ország-világ elé és hirdethetjük mindenkinek: Itt vagyunk a magyar vártán! A törvény, jog és igazság a mi fegyverünk és az Úristen védőpajzsa alá helyezzük a magyar sors, a magyar igazság diadalra jutását! Magyar nyelvű újságcikk Novinový článok v maďarčine Article in Hungarian Új Hírek, 1939. 01. 20., 1-2. p. 43
