Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
Tisztelt Képviselőház! Amidőn Čavojský képviselőtársamnak a szlovák dolgozók munkaközösségéről készült törvényjavaslatát kézhez vettem, igaz öröm fogott el, hogy a munkásoknak és alkalmazottaknak életébe vágó fontos érdekvédelmi kérdések végre megoldódnak. Megértem, hogy hivatalos körökben nem nagyon rokonszenves a marxizmusra emlékeztető szakszervezeti rendszer. Jobbnak hiányában azonban ez nagyjában fönnmaradt, mert hiszen a munkásságnak és alkalmazottaknak védelméről feltétlenül gondoskodni kell. Szociális állam vagyunk, a keresztény felebaráti szeretetet is valljuk, azért természetes, hogy egyik legfőbb gondunknak a munkások érdeki védelmének, megfelelő ellátásának, életük és sorsuk biztosításának kell lennie. Eddig a helyzet az volt, hogy a szlovákoknak megvolt a szervezetük munkások és alkalmazottak részére, tudtommal megvolt és megvan a németeknek is az „Arbeitsfrontjuk”, csupán mi, magyarok nem tudtuk elérni, hogy dolgozóinknak helyzetét rendezzük, mert szakszervezetünknek alapszabályait az illetékes hatóságok mind ez idáig nem hagyták jóvá. A párt keretén belül egy begyűjtöttük ugyan munkásainkat, magánalkalmazottainkat, közalkalmazottainkat, ezeknek nyugdíjasait és a szabadfoglalkozású magyarokat is, azonban megfelelő hatósági intézkedés hiányában nem tudtunk részükre olyan szervezetet felállítani, amelyben elhelyezkedtek volna érdekvédelmük szempontjából. Sajnálattal kell megállapítanom, hogy Čavojský képviselőtársam törvényjavaslata sem oldja meg a magyar dolgozók szempontjából ezt a kérdést. A törvényjavaslat - amennyiben a szlovákokra vonatkozik - minden tekintetben megfelel, és valószínűleg igaz örömet kelt a szlovák dolgozók köreiben, hogy érdekvédelmi helyzetük most már egységesen rendeződik. Az alkotmánytörvény biztosítja a nemzetiségek hozzátartozóinak teljes jogegyenlőségét, a regisztrált pártoknak lehetőséget ad az államhatalom gyakorlatában való részvételre, és előírja, hogy az alkotmánytörvény 60. és 63. szakaszaiban körülírt szervezetekkel a pártok együttműködjenek. Ilyen szervezetekhez tartozik pedig a dolgozók munkaközössége is, amelyben az alkotmánytörvény szellemében egy nemzetiség részéről a közreműködés csak úgy képzelhető el, hogy ez a nemzetiség ott hasonló jogokkal rendelkezik. Kifogásolnom kell tehát a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, amely szerint azon nemzetiségi csoportok hozzátartozói, akiknek nincsen saját érdekvédelmi szervezetük, önkéntesen tagjai lehetnek a szlovák szervezetnek, Nem tudom ezt elképzelni, mert a szlovák szervezet tulajdonképpen alkotó része a Hlinka-pártnak. A Hlinka-pártnak pedig csak szlovák ember lehet tagja. Hogyan csatlakozzék annak szervezetéhez akár önkéntesen, akár másképp nemszlovák. Ez ellentmond az alkotmánylevélnek, de ellentmond az állam fölépítésével kialakult egész struktúrának is, amely egyáltalán nem tűri a nemzetiségek összekeverését, hanem mindegyik nemzetiségnek minden tekintetben külön működési területet és hatáskört ír elő. Igaz, hogy mi, magyarok ebben a tekintetben háttérbe szorultunk. Alkalmat nyújt ez a rendelkezés, amely szerint a magyarok önként beléphetnek a szlovák szervezetbe, azelnemzetlenítésre is, pedig azt az alkotmánytörvény 92. szakasza értelmében mindenképpen üldözni kell. Én tehát Čavojský képviselő úrnak törvényjavaslatát jelenlegi szövegezésében legnagyobb sajnálatomra nem fogadhatom teljesen el, bár, mint kijelentettem, egyébként - vagyis kikapcsolva magyar szempontból tett kifogásomat - a törvényjavaslatban foglalt rendezést szükségesnek és fontosnak tartom. Elfogadnám a törvényjavaslatot teljes egészében, ha olyan pótlás, illetve olyan változtatástörténne, hogy minden nemzetiségnek joga van saját pártja keretében ugyanolyan tago-200
