Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Simon Attila: A Magyar Párt és Esterházy János 1938 és 1945 között (rövid áttekintés)

nem mellékesen mindenki pozsonyi volt.12 Később ugyan a párt vezetésébe a vidéki szervezetek vezetői is bekerültek, de az Esterházy mögé felsorakozó pozsonyi keresztényszocialistáknak végig megkerülhetetlen szerepük maradt a MP irányításában, s a pozsonyi központ és a vidék viszonya végig feszült volt.

Ennek ellenére nem lehet azt mondani, hogy a Magyar Párt 1939 és 1945 között csupán a volt OKP választóinak érdekeit képviselte volna. Sőt, annak következtében, hogy a szlovák állam diktatórikus politikai keretei között a Magyar Párt szinte az egyedüli legális magyar szervezet maradt, s a pártnak a politikai helyett más funkciói - szociális, kulturális, érdekvédelmi - kerültek előtérbe, az MP az etnikai gyűjtőpárt jelleget vette magára, s a korabeli szlovákiai magyar társadalom teljes spektrumának képviselőjeként lépett fel. 1942-ben az akkor 104 alapszervezetet felmutató Magyar Pártnak mintegy 30 ezer tagja volt,13 ami figyelembe véve azt, hogy 1940-ben csupán 53 ezer személy vallotta magát magyarnak - nagyon magas szám.14 Függetlenül azonban attól, mennyire fogadjuk el hitelesnek a fenti adatot, lényegében valóra vált az, amit Esterházy 1941 végén így fogalmazott meg: „Szlovákia minden magyarjának ma pártunkban van a helye! Legyen együtt az egész itteni magyar család”15 Látni kell azonban azt is, hogy ezt a helyzetet a kényszer szülte, s a Magyar Párthoz való tartozás nem feltétlenül jelentette az általa képviselt ideológia elfogadását is. Sokkal inkább arról volt szó, hogy az MP volt az egyetlen olyan szervezeti keret, amely az egyre nagyobb súllyal a lakosságra nehezedő államhatalommal szemben a magyar lakosság érdekvédelmét fel tudta vállalni. így azok is a párt tagjai lettek, kik korábban nem mutattak érdeklődést a politika iránt, illetve az első köztársaság idején a baloldali vagy az aktivista táborral szimpatizáltak. Sőt a párt nem kis számú olyan taggal is rendelkezett, akik a népszámlálás során szlováknak, németnek, zsidónak vallották magukat, s amely szituáció állandó feszültségforrás volt a kormányzat és az MP vezetői között.16

A tagságnak azonban meglehetősen kis befolyása volt a párt irányvonalára, hiszen sem az államon belül, sem magán a párton belül nem működtek azok a demokratikus játékszabályok, amelyek ilyen visszacsatolást lehetővé tettek volna. A Magyar Párt működése ekkor már a vezérelvre épült, amely szinte korlátlan hatalmat biztosított a párt elnökének, Esterházy Jánosnak. Ő határozta meg a párt irányvonalát, ő rendelkezett a párt anyagi eszközeivel, s ő tett javaslatot a párt alsóbb szintű vezetőinek kinevezésére is. Befolyását erősítette, hogy 1944 márciusáig, ameddig a budapesti politika vezetése a Horthy köré gyülekező tradicionális úri osztályok képviselői közül került ki, a magyar kormányzat is határozottan mögötte állt.

Azt, hogy az így felépülő Magyar Párt és annak elnöke milyen politikát folytatott és folytathatott, több hangsúlyos tényező befolyásolta: a szlovákiai politikai közeg (benne a hatalom autoriter jellege és represszív lépései), a befolyását továbbra is megőrző Budapest szándékai, és nem kis mértékben a magyar-szlovák államközi viszony. Ez utóbbinak volt sajátossága a Pozsony által preferált reciprocitás elve, amely nem kis gondot okozott a

12 SNA, f. MV, šk. 3. 407/1938.

13 Hetényi: (Zjednotená) i. m. 109.

14 Vö. Molnár: Esterházy János élete, i. m. 232.

15 Magyar Hírlap, 1941. december 17. 1. Idézi: Molnár: Esterházy János élete, i. m. 219.

16 Ezzel kapcsolatban bővebben lásd SNA, f. ÚŠB, šk. 844, č. 209-844-2; Molnár: Esterházy János élete, i. m. 230-233.; Hetényi: (Zjednotená) i. m. 116-129.

18