Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
gadta - utólag leszállította 23.000 Ks-ra. Fűtésre csak 9.000 Ks irányzott elő, pedig ez sokkal többe kerül. Vereknyén az I tanerős szlovák iskola költségvetésére 7000 Ks engedélyezett a kormánybiztos, viszont a 3 tanerős magyar iskolára csak 6.000-et. Az épületek elhelyezése körül is volna egypár megjegyzésem, amennyiben az egyházközségek mint eddigi iskolafenntartók az új törvény értelmében átadták alapjaikat és épületeiket a községeknek, hogy ebből fedezzék a dologi kiadásaikat. Ebből is különféle komplikációk származtak. Pozsonyban a legnagyobb magyar népiskola, a Hlinka Gárda téren lévő római katolikus népiskola, melynek 10 osztálya van. Már eddig is kevés volt a hely, mivel ezen osztályokon kívül 5 német és 3 szlovák osztály is ott működik, úgyhogy egyes osztályok délután kénytelenek bejárni, ami pedig különösen a téli időben a távol lakó kisgyermekek esetén, mint pedagógiai, mint szociális és erkölcsi szempontból hibás. Most ezt az iskolát kilakoltatják s a városi magyar leánypolgárival egyetemben és a Vallon utcai eddigi német kereskedelmi iskolában akarják elhelyezni, ami még fokozni fogja az elhelyezkedési zavarokat. (Predsedania sa ujal podpredseda Dr. Mederly.) Télen még több osztálynak kell délutáni tanításra bejárni, vagy pedig ha fenn akarják tartani a délelőtti tanítást, egyes osztályokat más épületben helyeznek majd el. Az elhelyezésre vonatkozó általános magyar iskola - sérelem például, hogy Pozsonyban csak 6 iskolának van tornaterme (Vrava. Poslanec Morháč: Aký Pozsony, len by bol v Pešti, ale by letel, ale s prebitou hlavou.) - a többinek nincs, sőt soknak udvar sem áll rendelkezésére. Ennek következtében idegen iskolákba kell járniuk, ami egyrészt időveszteség, másrészt egészségügyi tekintetben sem jó. (Vrava.) Tisztelt Képviselőház! Azonkívül szabadjon felemlítenem azt, hogy akkor, amikor itten a megértésről beszélünk, például nem tudtuk elérni azt, hogy Nyitrán egy magyar elemi iskola nyíljon meg akkor, amikor erre Nyitrán a törvényes alap megvan. Eperjesen volt (Krik. Výkrik: Aký Eperjes? To je nerešpektovanie jazykového zákona!) egy magyar egy tanerős iskola, melyet az eperjesi evangélikus község tartott fenn. Ezt beszüntették azzal a megokolással, hogy nem csupán evangélikusok látogatják. Ez a megokolás helytelen, mert az „evangélikus” elnevezés nem arra vonatkozik, hogy csak evangélikusok járhatnak oda, hanem arra, hogy az evangélikus egyház tartja fenn. (Vrava. Poslanec Germuška: Ale veď ste z dedín slovenské deti brali do tej školy! Polemika medzi poslancom Esterházym a poslancom Germuškom. Podpredseda Dr. Mederly cengá.) Annak ellenére, hogy az elnemzetlenítést a szlovák alkotmánytörvény tiltja, még állandóan folyik a névelemzés alapján a magyar gyermekeknek a szlovák iskolába való áttétele. Alsóbodokon (Dolné Obdokovce) a magyar iskolából áttettek 15 magyar gyermeket a szlovákba, jóllehet szlovák hangzású neveik ellenére sem ők, sem szüleik nem tudnak másképpen, csak magyarul. Eddig is magyar iskolába jártak. Valamely nemzetiséghez való hovatartozandóság tisztán a lelki magatartás dolga, úgyhogy még az is lehetséges, hogy valaki azt megváltoztassa. A magyar képző megszűnvén, a magyar tanító-utánpótlás nehéz helyzetben van, főleg nincs elég férfierő. Még tetőződik ez a helyzet azzal, hogy a hontalan magyar tanítóknak sem adják meg az állampolgárságot. Például Horváth József püspöki római katolikus igazgató-tanító nem kap fizetést, jóllehet tanít, pedig az állampolgársági megegyezés 13-ik cikkelye értelmében az állampolgársággal nem rendelkezőktől nem szabad az egzisztencialehetőséget megvonni. Mindazon tankönyveknek használatát megtiltotta a minisztérium, melyeket 1939. március 14-e előtt hagyták jóvá. Mivel a magyar iskolák egyikének sem volt ennél frissebb kelettel engedélyezett tankönyve, az a helyzet, hogy a magyar iskolákban semmiféle köny186
