Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)

Dokumentumok

ra emlékeztetett. A hivatalos szlovák körök ezen új és tervszerű politikai vonala veszedel­mes segítőtársat kapott a Morvaországból ide telepedett Karmasin mérnök vezetése alatt álló Német Pártban. A szlovák és a német szervezkedés kitűnő egyetértésben vette fel a harcot a magyar pozíciók ellen, s ezen a tényen az a körülmény sem változtatott, hogy a magyarság politikai vezetése felismerve az új helyzetből származó adottságokat saját pozí­cióinak védelmére, jogainak megőrzésére az egykori ellenzéki front tényezőinek felajánlot­ta az együttműködést. Ez a lojális felkínálkozás, amely reálpolitikai vonalon óhajtott a magyarság részére életlehetőséget biztosítani, érthető módon nem vágott bele a szlovák és a német tervekbe, s ezért a Magyar Pártot, illetve a magyar tömegeket szándékosan kire­kesztette minden néven nevezendő építő munkából. A szlovák és a német szervezkedés tervszerűen indult neki a magyar pozícióknak. így elsősorban Pozsonyban és a Csallóközből itt maradt néhány magyar községre feküdtek, és a kormányon levők minden csábító eszközével, pozíciók nyújtásával, megvásárlással igye­keztek gyengíteni a magyar sorokon. A második nagy offenzíva mindenekelőtt szlovák rész­ről a Nyitra környéki, az úgynevezett zoboraljai magyar település ellen fordult, ahol kompakt tömegben nem kevesebb, mint 15-20.000 magyar él. Magyar paraszttömeg, amelynek évszázados tradícióját még a húszéves csehszlovák uralom sem tudta kikezdeni. Ez a zobor­­alji magyar település a szlovák kormányhatalom állítása szerint „mindig szlovák volt”, s az elnemzetlenítő politika elvakultságában ma már ott tartanak, hogy olyan színtiszta magyar községekbe, mint Egerszeg, Vicsápapáti stb. árvái szlovák telepeseket telepítenek, és ezek között osztják ki az eddig zsidó kézben levő nagybirtokokat. A harmadik legerősebb és a magyar politika közeli és távoli céljaik szempontjából legfontosabb magyar pozíció a Szepesség, amelynek magyar érzésű zipszerjeire a német szervezkedés vetette rá magát tel­jes vehemenciával. A magyar együttműködés ezért vált lehetetlenné mindkét vonalon, szlo­vák vonatkozásban azért, mert feltétlen lemondást követelt volna a Nyitra vidéki magyarok­ról, német vonatkozásban pedig lemondást azokról a zipszerekről, akiknek magyar szívéről és érzéseiről még a mai súlyos időkben is legendákat súroló történetek szólnak. A harcokban és az éveken át tartó kisebbségi sorsban megedződött magyarság heroi­kusán állta a harcot mindaddig, amíg az érvek ütköztek meg egymással. Amint azonban az érvek harcát az államhatalom rendelkezésére álló egyéb hatalmi és kényszerítő eszközei­vel is megtoldotta, amikor kezdetét vette a szlovákiai magyarok üldözése, a magyar pozíci­ók erőszakos felszámolása, a riasztgatások és letartóztatások özöne, a magyarság töme­geivel, valamint a szórványokon maradt kitűnő egyedeivel, politikai pártjával és mindig az egység jegyében irányított politikai vezetésével, tehetetlen maradt fájdalmával. A magyarság üldözése az utóbbi hónapok során olyan erőteljes lendületet vett, amelyre kevés példa van az egyetemes magyarság történetében. Elég végigtekinteni csak az elmúlt két-három hét eseményeire, hogy fogalmat alkothassunk az eszközöket nem válogató magyarellenes intézkedésekről. Október hó utolsó napjaiban beszüntették az eperjesi magyar elemi iskolát és betiltották a Nyitra környéki magyarságnak több mint negyven éven át Nyitrán megjelenő hetilapját, a Nyitramegyei Szemlét. Ez a két megdöbbentő intézkedés mintha csak előszelét jelentette volna a véget nem érő novemberi akcióknak. November 1- jén és 2-án, a bécsi döntés harmadik évfordulóján, az egész országban vérlázító tüntetések vannak. Kivezényelt, felhecceit, éretlen tömeg szidalmazza a magyarság vezetőit, sértege­ti Magyarország kormányzóját, Serédi hercegprímást, a magyar államférfiakat, tettleg inzul­­tálják a magyarul beszélő járókelőket. Nagyszombatban, Zólyomban, Iglón téglákkal verik be a békés magyar polgárok lakásainak ablakait és tégladarabokkal zúzzák szét a lakások 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom