Simon Attila (szerk.): Esterházy János és a szlovenszkói Magyar Párt. Iratok a szlovákiai magyarok történetéhez (1938-1945) - Fontes Historiae Hungarorum 6. (Somorja, 2014)
Dokumentumok
akkor engedélyezik a leányosztályt. Ha másképpen nem megy, vezessék be itt is a magyar gimnáziumban a koedukációt. Nyissák meg ismét a pozsonyi négyéves magyar kereskedelmi akadémiát. Erre régi szerződés kötelezi a kormányt. Az iskola szükséges voltát bizonyítja, hogy állandóan majdnem száz tanuló jelentkezik felvételre. Hajlandók voltunk anyagilag is hozzájárulni a fenntartás költségeihez. Nincs hiány szaktanerőben. Nem áll, hogy a magyarságnak számaránya szerint nincs joga ilyen akadémiára, mivel szlovák viszonylatban csak 250.000 lélekre esik egy akadémia. Majdnem mindegyik szlovák akadémiában egy, sőt több (a pozsonyiban három) párhuzamos osztály működik, tehát egy ilyen iskola voltaképpen két, illetve három iskolának felel meg, úgyhogy az arányszám rögtön megváltozik. Az olyan iskolában, aminő magyar tanítási nyelvvel nincs (felső ipariskola), vegyenek fel magyar jelentkezőt is. A pozsonyi iskolába évek óta nem tud bejutni magyar jelentkező. Szociális segélyek és ösztöndíjak kiosztásakor arányosan vegyék tekintetbe a magyar tanulóifjúságot is, hiszen van sereg olyan ösztöndíj, amely magyar (Pálffy-félék) alapítványából ered. A magyar főiskolást vegyék fel a főiskolai internátusokba kedvezményes helyre is. A pozsonyi tudományegyetem magyar tanszékét magyar nemzetiségű tanárral töltsék be, ha ilyen nem volna, hívjanak meg magyarországi tudóst. A régi könyvtártörvénynek megfelelőleg engedélyezzék községi közkönyvtárak felállítását, ahol erre a magyarságnak számaránya szerint joga van, s ahol könyvtárak vannak, vessenek gátat a szabotázsnak (Besztercebányán lapokat tépnek ki a magyar könyvekből). A régi járási és községi közművelődési testületeket állítsák fel újra és vezetésüket bízzák a magyarságra. Az országos műemlékvédő bizottságba nevezzenek ki magyar tagokat is. Szüntessék meg a magyar sajtó elé állított különböző korlátokat. Ne nehezítsék magyar folyóiratok, könyvek stb. kiadását. Mindezek felsorolása után ismételten kell rámutatnom arra, hogy mennyire súlyos a mi helyzetünk. A magyarság pártjának regisztrálása egyre késik, így tehát a párt keretein belül nem fejthetünk ki olyan tevékenységet, aminőre jogunk van. Viszont nem kárpótolhatjuk magunkat ezért a hiányért más téren sem, mert az egyesületi élet terén szintén állandóan a legnagyobb nehézségekkel kell küzdenünk. Már több mint két éve, hogy a kormány beszüntette a SzMKE működését és újabb engedélyt nem adott. Szlovákiában minden nemzet ifjúságának megvan a maga szervezete, csak a magyarnak nincs meg, mert az 1939 decemberében benyújtott cserkészszövetségi alapszabályokat a kormány nem hagyta jóvá. Hasonló a helyzet a szakszervezettel is, amely 1939 februárjában nyújtotta be alapszabályait és a keresztény magyar ügyvédek szövetségével. Az egyesületekkel kapcsolatosan kell reámutatnom arra is, hogy a mi álláspontunk, illetve az osztó igazság szerint a kormánynak a magyar népjóléti és jótékony egyesületeket épp oly mértékben kellene támogatnia, mint teszi ezt más nemzetek hasonló egyesületeivel. Ugyanez áll a testedző egyesületekre is, amelyek fontosságát a legújabb idők fejleményei mindjobban igazolják és ezekkel kapcsolatosan is olyan felfogás érvényesül, mely inkább bénítja, mint előmozdítja a magyar testedző egyesületek működését. A beszüntetett magyar testedző egyesületek engedélyezését kérem tehát! Gazdasági téren is mutatkozik a magyaroknak állandó és rendszeres háttérbe szorítása. Említettem már, hogy az árjásításokból a magyarok szinte ki vannak zárva. Az UHU köz165
